Édesapánk: Nagy Ágoston 1915. május 12-n született Bazie-ben.Szülei: Édesapja Nagy György /szintén postamester,/ édesanyja Schulte Erzsébet /beosztott postai dolgozó/ voltak, a Magyar Királyi Postánál.

Édesapámék heten voltak testvérek, 2 fiú, és 5 lány. Alsóbb iskoláiról nem tudjuk, hogy hol végezte. Középiskolába a Kőszegi Benedekrendi, a Veszprémi Kegyesrendi gimnáziumba járt, majd végül a Budapesti Református gimnáziumban érettségizett 1935-ben. Zenei tanulmányait több éven keresztül a veszprémi zeneiskola hegedű tanszakán végezte./ gyönyörűen, nagy tehetséggel hegedült/

Postai kisegítőként 1934-ben Soroksáron dolgozott.

Postakiadói alapvizsgát 1936-ban, ennél magasabb szintű postakiadói vizsgát 1937-ben tett Szegeden.

Hivatali esküjét 1937 január 5-n tette Szegeden.

Ezután jött a katonai szolgálat. Közben megnősült. Első házasságából 3 gyerneke született. Első felesége sajnos gyógyíthatatlan betegségben 1950-ben fiatalon meghalt.

Második házasságából 2 gyermek született.

1943-ban Oroszváron postamester

1947-ben Nagyatádra helyezték

1953-ban Letenyén

1954-ben Sztálinvárosba / a mai Dunaújvárosba/, maj hamarosan Iváncsára került.

kb. 57-től  Aszódon beosztott dolgozó volt, majd

1961 októberétől 1976 március 31-ig / nyugdíjazásáig/ Vámosmikolán lett postahivatal vezető.

1961-ben Varga István postamestertől vette át a postát /aki elköltözött/, édesanyánk pedig itt lett beosztott dolgozó.

1961-ben a hivatali felállás: Nagy Ágoston postamester

                                                Nagy Ágostonné és Veszelák Ferenc beosztott hivatali

                                                dolgozók

                                                Kovács Sándor, és Breza Lajos kézbesítők.

Mivel Kovács Sándor egy nagyon sajnálatos közúti balesetben meghalt, helyére felesége /Ili néni/ állt néhány évig. Utánna Varga Ádámné /Mariska néni/ került a helyére majd rövid ideig Klagyivik József, végül nyugdíjazásáig újra Varga Ádámné.

Az ő helyét vette át Tóth Ferenc / nyugdíjig/ majd Szabó Ágnes, ifj. Tóth Ferencné, végül  szintén a nyugdíjazásáig Dobra Ferencné.

Breza Lajos bácsi nyugdíjba vonulása után Reitinger Károly, majd Pozsonyi György, majd Ulicsiné Volentér Szilvia, Torma Ágnes, újra Volentér Szilvia voltak a kézbesítők, majd létszámleépítés miatt Dobra Ferencné egyedül látta el a kézbesítői feladatokat az egész faluban. jelenleg Varga György  és egy hölgy, /kinek nevét még nem tudjuk/ felváltva kézbesítenek.

Sajnos valahogy sikerült kifelejtenem a Ziman Jenőnét( Sági Ágotát), pedig nem keveset dolgozott ő is ott... Veszelák Feri bácsi után, 82- 93-ig dolgozott.

Az irodában:

Édesapám nyugdíjazása után Polák Márta, majd Sinkó Lajosné, ezután Király Zsoltné, majd Szabó Ágnes, ezután Ábrahámné Somogyi Tímea, jelenleg pedig Banda Barbara a hivatalvezetők,

Édesanyám /1970 november 30-n /nyugdíjazása után én Nagy Rita vettem át a helyét. Én az általános iskolát Aszódon, a zenei általános iskolában kezdtem. 3. osztálytól pedig Vámosmikolán.

Összesen 12 évig tanultam zongorázni, nagy vágyam volt zenei téren továbbfejlődni, de sorsom nem úgy alakult. 

A gimnáziumba Szobon jártam. Postai téren több tanfolyamot végeztem munkám során.

1970 december 1-től 2011 augusztus 31-ig dolgoztam a vámosmikolai postán beosztott dolgozóként, amikor is nyugdíjba mentem.

Az én helyemre Cziglerné Fidel Anett került, aki jelenleg is ott dolgozik.

Édesapám 1982. februárjában hirtelen halt meg.

Édesanyánk Murányi Teréz 1913. március 19-n született Gyanafalván.

Édesapja Murányi Ignác csendőrparancsnok volt Keszthelyen, édesanyja Novák Lujza háztartásbeli.

Elemibe Keszthelyen járt, majd  az Irgalmas Nővérek Polgári Leányiskolájában végzett. 1932- ben női szabóként is jeles eredményt ért el.

Postához 1939-ben került állandó helyettesként, így  jutott ki még Erdélybe is a háború időszakában. Vámosmikolán ment nyugdíjba.

1992 novemberben hosszabb kórházi kezelés után itthon halt meg.

Szüleim mindketten egy sírban nyugszanak a vámosmikolai temetőben.

Én férjhez mentem, építkeztünk Vámosmikolán, és a nyolcvanas évek elején költöztünk ki a szolgálati lakásból. Nyugdíjas szüleim, és húgom maradtak ott

1995-ig laktak a posta melletti szolgálati lakásban. 1995-ben húgom, aki még egyedül ott lakott, leadta a lakást a postának. Hosszabb-rövidebb ideig laktak ott  utánna: Király Zsoltné, ifj. Tóth Ferencné, Bárdiné Uhles Mária. Jelenleg a lakás üres, az enyészeté, szörnyű állapotban van.