KOCZÓ JÓZSEF

Az „Ipolyi“ járás vázlatos története

Kistérségből járás?

A kistérség fogalma nem egészen két évtizeddel ezelőtt bukkant föl a magyar közigazgatásban, elsősorban statisztikai illetve területfejlesztési célokkal indokoltan. Földrajzilag összefüggő területi egységekként a kistérségek nagyjából az egykori járások területét fedték le, noha hivatalos álláspont szerint nem a járás funkcióit szánták nekik. 2011 elején 175 kistérséget tartottak nyilván Magyarországon. Vámosmikola és környéke Pest megye szobi kistérségéhez tartozik, mely 315 km² területével, s 13 településén élő 12 826 lakosával az ország legkisebb kistérségei közé tartozik.

A legutóbbi választási kampányban, de már előtte is, megfogalmazódott a magyar közigazgatás rendszerének átformálása, s a járások visszaállítása. A több átszervezést megélők persze – leginkább a megye-régió harc kimenetelének eldőlése után – a kistérséget eleve kvázijárásként fogták fel.

A törvényalkotást, a járások határának kialakítását megelőzően, minden bizonnyal, megkezdődik a lobbizás: mekkora területen, milyen székhellyel jöjjenek létre a régi-új közigazgatási területi egységek. A döntéshozóknak is érdemes lesz tájékozódniuk a földrajzi/területi és történeti előzményekről.

A járás fogalma és funkciói

A járás közigazgatási egység, a nemesi, a polgári kori vármegye, majd a szocialista megye középfokú, a községi igazgatás felett álló része. Eredetileg igazgatási és igazságszolgáltatási (1871-től  a legalsó szintű, általános hatáskörű rendes bíróság) fórum, 1948 után csak igazgatási feladatokat látott el. 1971-től a megyei tanácsok igazgatási-végrehajtó szerveként járási hivatalokat szerveztek, majd 1983-ban megszüntették a járásokat.

A járás a magyar közigazgatás jellegzetes intézménye volt évszázadokon át. Sajátossága abban rejlett, hogy egy regionális önkormányzat, a vármegye, közigazgatási feladatait általános hatáskörű, területi munkamegosztásban működő szervek – a (fő)szolgabírák, később a járási főjegyzők, majd a járási hivatalok – útján látta el. Ettől a modelltől csak a Tanácsköztársaság idején, valamint 1950-1971 között volt eltérés, amikor a járásokban választott tanácsok működtek.

A járási beosztás meglehetősen változékony, nem volt a közigazgatási beosztás stabil, kiszámítható eleme. Magyarország akkori területén 1914 végén 442 járás volt (Horvát-Szlavónországban további 70), a Trianon utáni országterületen 1923-1938 között 150 körüli volt a számuk. Az 1950. évi járásrendezés, vagyis a tanácsrendszer bevezetése előtt 150, utána 140, 1983 végén, megszűnésükkor pedig 83 volt a számuk. A járás a nemesi vármegyék fennállása idején igazgatási és igazságszolgáltatási fórum, 1948-tól csak igazgatási feladatokat ellátó szerv volt. A járások határai – noha gyakran változhattak – sokszor természeti, gazdasági-földrajzi táji határokat, történeti, néprajzi csoportokat követtek. Sok esetben elnevezésükben is utaltak ilyen összefüggésekre. A járások keretei integráló tényezőként is hatottak a paraszti közösségek életére és műveltségére.  1971-től a megyei tanácsok igazgatási-végrehajtó szerveiként járási hivatalokat szerveztek, ezzel együtt megszűntek testületi szerveik. 1983. december 31-én Magyarországon megszűntek a járások.

Hont vármegye történelmi sorsa

Szent István kori alapítású várispánság és vármegye, mely Kristó Gyula kutatása  szerint eredetileg magába foglalta a zólyomi erdőispánság nagy részét és azt a vidéket, amelyet Nógrád vármegye a XII. század második felében elfoglalt. Emiatt kettős, Hont és Kishont vármegyeként létezett. Ez a kettősség 1802-ig állt fenn. A XIII. század végétől nemesi vármegye. Területének jelentős részei a XVI-XVII. században török uralom alá kerültek. A II. József-féle rendezés idején a II. Besztercebányai Kerület része. 1752/54 és 1806 között a vármegye székhelye Kemence. 1851 – 60 között, a Bach-rendszer idején a IV. Pozsonyi Kerülethez tartozott, székhelye Ipolyság.

A trianoni békeszerződés után Hont megye nagyobbik része Csehszlovákiához került, kisebbik része pedig az 1923:35. törvénycikk alapján Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye része lett, Balassagyarmat székhellyel. 1920 és 1923 között Hont vármegye Magyarországon maradt részének székhelye  Nagymaros.

Hont tehát azon egykori vármegyék közé tartozik, melyeket a trianoni, illetve a párizsi békediktátum kettészelt, s nevét ma már sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem őrzi megye, járás vagy kerület, csupán településnevekben maradt fenn a határ mindkét oldalán. Az 1910. évi népszámlálás szerint a 2545 km² területű, 117 256 − 57,1 %-ban magyar, 36,8 %-ban szlovák, míg 5,1 %-ban német anyanyelvű − lakost számláló megye közigazgatásilag a báti, ipolynyéki, ipolysági, korponai, szobi és vámosmikolai járásokra tagolódott. A trianoni döntés következtében a honti területből 2086 km² (82%) került Cseh-Szlovákországhoz, 459 km² (18 %) maradt Magyarországon. A határvonal a két ország honti szakaszán jórészt az Ipoly folyása, de politikai/gazdasági érdekből a Párkány–Csata–Ipolyság közti vasútvonal teljes, így Ipoly bal parti szakasza is az új cseh-szlovák államhoz került. Ennek következtében a szobi, vámosmikolai, ipolysági és egy települést érintően az ipolynyéki járás területét is megosztotta a monarchia széthullását sajátos módon legitimáló nagyhatalmi döntés.

Az első bécsi döntés eredményeként visszakerült területekből Bars és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét szervezték meg Léva székhellyel. 1945 után ismét Nógrád-Hont vármegye az elnevezés, székhelye Balassagyarmat. A 151.300/1946. BM számú rendelettel ugyanis 1946. január 1-jével Nógrád és Bars-Hont vármegye Magyarországon maradt területét Nógrád-Hont vármegye elnevezéssel egyesítették. Ennek megfelelően lett a szobi járás is  e vármegye része. 1950. február 1-jével az 5.201/4/II-1/1950. (I. 29.) BM számú rendelettel a megye elnevezését Nógrád megyére változtatták, egyidejűleg a szobi járást a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéről Pest megyére keresztelt megyéhez csatolták. Így  1950-ben az egykori honti részek többsége Pest megyéhez került, kisebb része Nógrád megyénél maradt.

Az Ipolyi járás hányattatásainak áttekintése

Vidékünk településeit már a török adóösszeírások is – elsősorban az adózás, gazdálkodás szempontjából létrehozott – közigazgatási területi egységekbe sorolták. A budai szandzsák pesti náhijébe (járás) sorolták Damásdot, a visegrádi náhijéhez tartozott Kósparlak és Toronyalja (mindkettő pusztaként, utóbbi a török hódoltság után már nem népesült újra), míg a váci náhijéhez tartozóan említik Nosztrát (monostor ill. puszta) és Szobot.

Járási besorolás nélkül, különböző időben az esztergomi és a nógrádi szandzsákhoz is tartozott: Baráti, Bernece, Kemence, Perőcsény és Tésa (puszta), míg az esztergomi szandzsáknál szerepelt Börzsöny, Letkés, Tölgyes és Vámos Nikola. Az újvári ejálet (tartomány) hondi/honti náhijénél említik Börzsönyt, Letkést, Perőcsényt, Tölgyest és Vámos Mikolát.

Az 1715. évi országos összeírás járási besorolásban is  feltünteti a Börzsöny-vidék településeit. Hont vármegye Báthi járásához tartozott: Mikola, Perőcsény mezőváros, Börzsöny mezőváros, Tölgyes, Letkés, Damásd, Nosztra, Szokolya, /Nagy-/Maros és Szob. (A későb telepített Kóspallag és Zebegény még nem szerepel az 1715. évi összeírásban.) A Selmeczi járásban találjuk Bernecét, Barátit és Kemencét. (Tésát sem vették fel az összeírásba.)

Borovszkynál a Hont vármegye története részben – ifj. Reiszig Ede munkája – azt olvashatjuk, hogy közigazgatásilag a comitatus a XVIII. században négy járásra oszlott: selmeczbányai, bozóki, báthi és kishonti járásra. Ez a beosztás egészen 1802-ig, Kis-Hont leválásáig fennmaradt. Mint alább látni fogjuk, ennek ellentmond Vályi András munkájában található felosztás és Puskás Péter felsorolása. 

Az 1773. évi helységnévtár /Kis-/Marost és Verőcét Nógrád vármegye Kékkői járásához sorolja, s említi már Kóspallagot, Zebegényt és Tésát is Hont vármegye Báthi járásánál. A területi besorolásban egyéb eltérés nem mutatkozik 1715-höz képest.

Vályi András professzor úr 1796 és 1799 között hazánkról megjelent első alapos országleíró művében Nagy-Hont vármegyének négy járását említi: báti, selmeci, palásti és bozóki járást, míg ekkor a vármegyéhez tartozó Kis-Hont egy járásként a vármegye ötödik járását képezte. Művében ugyanakkor nem tünteti fel az egyes járásokhoz tartozó helységeket, illetve a települések járáshoz tartozását. Kemence helytörténeti kutatója, Puskás Péter viszont közli a járásokhoz tartozó községeket. A XVIII. század végén a Palásti járáshoz tartozott: Baráti, Bernece, Börzsöny, Damásd, Kemence, Kóspallag, Letkés, Maros, Mikola, Nosztra, Perőcsény, Szob, Szokolya, Tésa, Zebegény, vagyis a honti részek később Pest megyéhez került valamennyi települése! 

A XIX. század elejétől a vármegye közigazgatásilag négy járásra oszlott, ennek megfelelően Fényes Elek 1847-ben a Bozóki járást, Ipolyi járást, Selmeczi járást és a Báthi járást sorolja fel a honti comitatus részeként. Településeink kivétel nélkül az Ipolyi járáshoz tartoztak. Kis-Maros és  Verőce továbbra is Nógrád vármegye Kékkői járásához tartozik.

Ifj. Palugyay Imrének, a Magyar Tudós Társaság levelező tagjának 1855-ben megjelent, Hont megyét leíró munkája szintén megerősíti, hogy Hont vármegye a kis-honti kerület 1802-ben Gömör vármegyéhez történt átkebelezésétől a forradalmi korszakig négy főbírói járásra: Báthi járásra, Bozóki járásra, Ipolyi járásra és Selmeczi járásra tagolódott.  Helységeink továbbra is az Ipolyi járáshoz tartoztak: Börzsöny és /Nagy-/Maros mezővárosok;   Baráti, Bernece, /Ipoly-/Damásd, Kemence, Kóspallag, Letkés, Mária Nosztra, /Vámos-/Mikola, Perőcsény, Szob, Szokolya, Tésa és Zebegény községek.

Művében a “legújabban eszközlött végleges szervezés”-ként emlegetett, az önkényuralmi rendszer politikai felosztása szerint Hont megye a következő közigazgatási járásokra oszlik: I. Ipoly-Ságh, II. Vámos-Mikola, III. Báth, IV. Bozók, V. Selmecz.  Járási székhelyek sorrendben: Ipolyság, Vámos-Mikola, Báth, Korpona és Selmeczbánya.Településeink most a Vámos-Mikola járáshoz tartoznak: Baráti, Bernece, Börzsöny mezőváros /Ganád- és Bányapusztával/, Ipoly-Damásd, Kemence, Kóspallag, Letkés, Nagy-maros mezőváros, Vámos-Mikola, Mária nosztra, Perőcsény /Királyháza- és Harasztpusztával/, Szob, Szokolya /Huta prédiummal/, Tölgyes és Zebegény.

1877-ben a járások felosztásában változás történt, mely az 1880. évi népszámlálás  járási besorolásában ekként jelentkezett: I. Ipolysági járás (Baráti, Bernece, Kemence, Tésa); II. Szalkai járás, székhelye: Szob (többi településünk ehhez tartozott, vagyis: Perőcsény, Vámosmikola, Börzsöny, Tölgyes, Letkés, Ipolydamásd, Szob, Márianosztra, Kóspallag, Szokolya, Zebegény, Nagymaros); III. Balogi járás; IV. Bozóki járás; V. Némethi járás; VI. Báthi járás.

1883-tól a vármegye közigazgatásában ismét változások történtek, a járási beosztás is megváltozott: 1. Ipolysági járás (37 község); 2. Szobi járás (31 község); 3. Nagycsalomjai járás (38 község); 4. Korponai járás (42 község); 5. Báthi járás (36 község).

A Börzsöny-vidék a XIX. század végén (Borovszky)

1907-ben ismét átszervezték Hont vármegye járásait: 1. Báti j., 2. Ipolynyéki j., 3. Ipolysági j., 4. Korponai j., 5. Szobi j., 6. Vámosmikolai j.

Községeinket az alábbiak szerint osztották be az egyes járásokhoz. Az Ipolysági járáshoz tartozott: Baráti, Bernece, Kemence és Tésa. A Vámosmikolai járáshoz sorolták Perőcsényt, Nagybörzsönyt, Ipolytölgyest és az ismét járási székhellyé előlépett Vámosmikolát. A Szobi járáshoz tartozott: Letkés, Ipolydamásd, Márianosztra, Kóspallag. Szokolya, Nagymaros, Zebegény és Szob járási székhely.

Nógrád vármegye Nógrádi járásában találjuk ekkor Kismarost és Nógrádverőcét.

Az ipolysági járás déli része, a vámosmikolai és a szobi járás 1913-ban

Az 1920. évi népszámlálás besorolásában – még Hont vármegye elnevezéssel – a Szobi járáshoz tartozott: Ipolydamásd, Kóspallag, Letkés, Márianosztra, Nagymaros, Szob, Szokolya és Zebegény. A Vámosmikolai járás községei: Baráti, Bernece, Ipolytölgyes, Kemence, Nagybörzsöny, Perőcsény, Tésa és Vámosmikola.

Az 1930-as népszámlálás már Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékhez tartozóan tartja számon a településeket. A Szobi járás községei: Bernecebaráti (1928-ban egyesített település), Ipolydamásd, Ipolytölgyes, Kemence, Kismaros, Kóspallag, Letkés, Márianosztra, Nagybörzsöny, Nagymaros, Nógrádverőce, Perőcsény, Szob, Szokolya, Tésa, Vámosmikola, Zebegény, összesen 17 település.

Ugyanakkor az igazgatástörténeti helységnévlexikon szerint a Vámosmikolai járás csak 1932. július 15-én szűnt meg, viszont a településen szolgabírói kirendeltség maradt. Községeit ekkor sorolták át az egyidejűleg szervezett Szobi járásba, illetve az 1939. február 27-én ugyancsak megszűnt szobi szolgabírói kirendeltségbe. A Felvidék nyelvhatárig történő visszacsatolását követően, néhány hetes katonai közigazgatás után Ipolyság lett a járási székhely.

1938-ban ugyanis az I. bécsi döntés visszajuttatta a Felvidék egy részét, mely a környék közigazgatásának újabb változását eredeményezte. Az Ipoly alsó folyásvidéke Bars és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékhez került, melynek székhelye Léva lett. Az 1941. évi népszámlálás szerint az Ipolysági járáshoz sorolták Bernecebaráti, Kemence, Tésa, Perőcsény és Vámosmikola községeket. A Szobi járáshoz  tartozott Nagybörzsöny, Ipolytölgyes, Letkés, Ipolydamásd, Szob, Márianosztra, Kóspallag, Szokolya, Zebegény, Nagymaros.

A II. világháború után újabb közigazgatási átszervezés következett be. 1945 októberében Vámosmikolán a Nagymarosi járáshoz tartozóan ismét felállítják a járási szolgabírói hivatal kirendeltségét – dr. Mariányi Jenő szolgabíró vezetésével –Kemence, Baráti, Bernece, Letkés, Ipolydamásd, Ipolytölgyes, Nagybörzsöny, Tésa (Perőcsényt nem említi a lexikon!) községekkel. A szolgabírói hivatallal egy időben költözött vissza Vámosmikolára az adóhivatal, s 1945-től dr. Papp István járásbíró vezetésével működött a járásbíróság. A szolgabírói kirendeltség 1948. november 1-jétől mint a Nagymarosi járás kirendeltségének székhelye megszűnik, illetve járási főjegyzői hivatallá alakult át. A járási hivatalokat (szolgabírói hivatal kirendeltsége, közjegyzői hivatal, adóhivatal, telekkönyv) ezután költöztetik el a településről Szobra, illetve a járásbíróság 1949 tavaszán a Váci Járásbíróságba olvadt be.

1946. január 1-jétől a Szobi járás ismét Nógrád-Hont vármegyéhez került. Székhelye 1945-től Nagymaros, 1948. május 8-tól Szob község. Nógrádverőcét és Kismarost ugyancsak 1946. I. 1-jén sorolták át a Nógrádi járásból a Szobi járásba.

A Szobi járás 1950. február 1-jével Pest megyéhez került. A 144/1950. (V. 20.) Minisztertanácsi számú rendelet alapján 1950. június 1-jétől a járás közigazgatási szerkezete: 

nagyközségek – Bernecebaráti, Nagybörzsöny, Nagymaros, Perőcsény, Szokolya, Vámosmikola;

körjegyzőségei: kemencei (Kemence, Tésa), letkési (Ipolytölgyes, Letkés), márianosztrai (Kóspallag, Márianosztra), nógrádverőcei (Kismaros, Nógrádverőce), szobi (Ipolydamásd, Szob, Zebegény).

Ez a 17 település alkotta Pest megye Szobi járását. 1965-től Nógrádverőce község nevét Verőce névre változtatták. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 17/1970. számú határozatával 1970. június 30-án a Szobi járást megszüntették, községeit a Váci járáshoz sorolták. Az egykori Ipolyi járás története így ért véget.

Irodalom

Akadémiai kislexikon. Budapest, 1989.

Blaskovics József, dr.: Az újvári ejálet adóösszeírásai. Pozsony, 1993.

Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Magyar Történettudományi Intézet, Budapest, 1943.

Fényes Elek: Magyarország leírása I-II. rész. Pesten, 1847.

Galcsik Zsolt: Nógrád megye közigazgatási és területi változásai (1872 – 2005)

Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon 1-2. k. Budapest, 1997.

Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város. Szerk.: Borovszky Samu. Magyarország Vármegyéi és Városai. Magyarország Monográfiája. Budapest, é. n. /1906/

Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok. Pest Megye Múltjából 6. Pest Megyei Levéltár, Budapest, 1985.

Koczó József: Barangolás egy nem létező vármegyében. Recenzió Csáky Károly: A Dunától a Szitnyáig c. könyvéről. HONISMERET, 2005/4. szám.

Lexicon universorum Regni Hungariae Locorum populosorum /A Magyar királyság lakott helységeinek összeírása/ 1773. Megjelent: Budapest, 1920. 

A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei némely hasznos házi állatok kimutatásával együtt I-II. k. Szerk. és kiadja: az Országos Statisztikai Hivatal. Budapest, 1882.

A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása I-II. Budapest, 1912-1913.

Az 1920. évi népszámlálás. Első rész. A népesség demográfiai adatai. Magyar Statisztikai Közlemények Új Sorozat. 69. k. Budapest, 1923.

Az 1930. évi népszámlálás. I. Rész. Demográfiai adatok. Magyar Statisztikai Közlemények Új Sorozat 83. k. Budapest, 1932.

Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint.Budapest, 1947.

Magyarországi török kincstári defterek / forditotta Velics Antal ; bevezetéssel ellátta és sajtó alá rendezte Kammerer Ernő/. I-II. k. Budapest, M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottsága, 1886-1890. http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt03122301/index.html       

A Magyar Országos Leváltár adatbázisai. Az 1715. évi országos összeírás. Hont 16. TÉKA

A magyar településhálózat területszervezési változásai 1945 és 1990 között. Adattár. Összeállította és a bevezetőt írta: Petrikné Vámos Ida. Levéltári Módszertani és Oktatási Füzetek 1. szám. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1996.

Ifj. Palugyay Imre: Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Magyarország történeti, földirati s állami legujabb leirása hivatalos uton nyert adatokból. Negyedik kötet. Pest, 1855.

Puskás Péter – Végh József: Hont vármegye kemencei székházának története. Mikszáth Kiadó, 1997.

Szatmáry István: Vámosmikola 25 éve 1945 – 1970. Vámosmikola – Szob, 1970. PmL 209/1.

Tanulmányok Kismaros történetéből. Szerkesztette és lektorálta: dr. Dabóczi Ákos, Jaics Istvánné, Krebsz József, Stajz Istvánné és Végvári Jenő. Kismaros, 1995.

A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914. Pécs, 2005.

Vályi András: Magyar Országnak leírása. I-III. k. Pest, 1796-1799.

Veresegyháziné Kovács Jolán és Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai – Régi magyar települések kislexikona. Budapest, 1999.

Wikipédia, a szabad enciklopédia

Megjelent: Börzsönyi Helikon, 2011. november