Arany-os mikolaiak

[A cikket beküldte Fehérvári András, Dunakeszi]

A történet adatközlője Baka Júlia.

Az eset az ötvenes évek első felében történt.

...az iskola minden évben útjára bocsátotta a végzős tanulókat. Ezek között volt, aki otthon maradt és nem tanult tovább, de továbbvitte a szülők, nagyszülők szép és nehéz foglalkozását, a földművességet. Volt aki inasnak ment, hogy szakmát tanuljon, volt aki a középiskolát választotta, a technikumot, vagy a gimnáziumot.

Az akkori hatalom ezt is felhasználta céljai eléréséhez. Azt a gyereket, akinek az apja nem akart az új kollektívába *termelőszövetkezetbe) belépni, nem engedték továbbtanulni.

A továbbtanulási igényeket első fokon az iskola tanári testülete véleményezte, majd az írásos véleményt továbbküldték a járási felügyelőségnek, és szomorúak voltak, ha egy-egy tehetséges gyerek nem tanulhatott tovább.

Az 1954-es évben volt a végzettek között egy kimagasló tehetségű fiú, akit a fenti ok miatt nem javasolhattak továbbtanulásra. Júlia néni titokban felkereste egy régi jó ismerősét, aki igazgatóként dolgozott egy budapesti gimnáziumban. Beszélt a fiú tanulmányi eredményéről és azt kérte, hogy vegyék fel a fiút, mert ez az egyetlen lehetőség a fiú útját elzáró rendelet megkerülésére. A gimnázium igazgatója szkeptikusan fogadta, volt már tapasztalata kis vidéki iskolák csodagyerekeivel, akik nem bírták a terhelést, az új környezetet és akik rövid, dicstelen küzdelem után visszatértek a falujukba. Júlia néni megismételt indoklására, miszerint ez a fiú tényleg kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezik, azt válaszolta, hogy az ilyen kitűnő bizonyítványoknak füstölt kolbász és -sonkaszaga van, ez az ő szomorú tapasztalata.

Végül Júlia néni kitartása győzött, a jó ismeretségre való tekintettel a fiú felvételt nyert a tanintézetbe.

Fél év múlva a vámosmikolai általános iskola igazgatója levelet kapott a gimnázium igazgatójától. A levélben nagyjából annyi állt, hogy ha a jövőben egy jelentkező a mikolai tantestület ajánlásával érkezik, azt feltétel nélkül felveszik, mert az ott tanuló diákjuk a gimnázium éltanulói között van, és szeretettel várják a hozzá hasonló jelentkezőket.

Ez a gimnázium a budapesti Arany János gimnázium volt, annak első mikolai diákja pedig dr. Tóth János.

-----------------------------------------------------------------

És újra néhány gondolat

A falu és az "Arany" kapcsolata tehát így kezdődött és sok évig ez volt a mikolai, később a környék fiainak a nagybetűs „GIMNÁZIUM".

Mára ez megszűnt. A gimnázium kollégiumát rövidlátó érdekek miatt megszüntették, így a gimnázium látogatása a nagy távolság miatt lehetetlenné vált. Utolsók között két perőcsényi és egy bernecei hallgató végzett 1974-ben, majd egy mikolai fiú 1978-ban. Őt Háy Jánosnak hívják. Szép befejezés.

Az "Arany"-ban összesen 35 fiú végzett Mikoláról, vagy a szomszédos falvakból. 2005. április 23.-án volt a képeken látható találkozó. (Ezen kívül van még nálam seregnyi felvétel és dokumentum, összesen 191 MByte-nyi anyag, amit nem tudok e-mailben elküldeni, ezt majd másképp kell megoldani.)

A találkozó ötlete Gyenes Lacié volt, aki akkor még az iskola aktív tantestületéhez tartozott.

A szervezés sokkal könnyebben ment, mint ahogy azt bárki gondolná. Nagyon sokan és nagy örömmel jöttek, néhányan objektív ok miatt csak a távolból, csak gondolatban lehettek velünk.

 
Aki ott volt, azon látszott az őszinte öröm, hogy újra a régi alma máter falai között van és együtt lehet a régi ismerősökkel.

Sajnos azóta két volt tanárunk is elköltözött, az egyik Mahut Jutka néni, a másik Vígh Albert.

Isten áldása legyen velük.

---------------------------------------------------------------


Sok szeretettel: Fehérvári András

--------------------------------------------------------------------------------------

A Gimnázium története

(Az anyagot beküldte Dr.Nagy Péter)

A budapesti Arany János Gimnáziumban érettségizett
vámosmikolai és környékbeli diákok

Az iskola rövid története: Budapesten, a XII. kerületben, a Sas-hegy oldalában áll jelenleg is az iskola élénksárga színbe burkolózott épülete. A város szinte minden részéről impozáns látványt nyújt a homlokzat fölé magasodó sziklás hegytetővel. A Notre Dame De Sion rendet 1892-ben alapították, amely már a világ jelentős részén kiterjesztette tanait és iskoláit, székhelyei voltak Londonban, Rómában, Bécsben, Prágában, Bukarestben, Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, az USA-ban és Brazíliában. Magyarországon 1904-ben előbb Pécsett, Zalaegerszegen és Temesvárott működtek intézeteik. Budapesten először a Várhegy oldalában nyitottak egy többfokozatú iskolát, 1910-ben költöztek a Villányi útra, majd 1930-ban a Sas-hegyre. Az iskola épületét Reischl Gusztáv tervezte azzal a neogótikus kápolnával együtt, amelyet 1945-ben súlyos bombatalálat ért. 1930-ban az iskola megnyitó ünnepségén részt vett Horthy Miklósné és Angelo Rotta, pápai különmegbízott is. A korabeli Hivatalos értesítő szerint megfogalmazták nevelési, oktatási céljaikat: „A rendnek az erkölcsi és jellemnevelés mellett az a célja, hogy a magyar leányokat az idegen nyelvek alapos elsajátítása és az európai irodalmak megismerése által széles látókörű, de hazájukat mindenek fölött szerető nőkké nevelje.” Az akkori iskola a legmodernebb módon épült, fel s biztosította a magas szintű oktatást és a szabadidő értelmes eltöltését. A tanítás és beszélgetés nyelve a francia volt.
A II. világháborúban súlyos sebeket kapott az épület, a kápolna is romba dőlt, a nagy anyagi és erkölcsi értékek elpusztításával válságos helyzetbe került az iskola is.. A rend tagjai az épület helyreállítása után már nem sokáig élvezhették iskolai életüket. 1948-ban az iskolák fenntartását az állam vette át, így 1949-ben a Notre Dame De Sion apácái elhagyták intézetüket és az országot. 1948-ban az épületbe az Oleg Kosevojról elnevezett ösztöndíjas intézmény költözött be. Az akkori képzés célja az volt, hogy az itt tanuló diákokat előkészítse a szovjetunióbeli egyetemekre. Heti 12 órában orosz nyelven folyt a tanítás. Speciális osztályokat szerveztek, melyeknek jellegét a továbbtanulási szempontok határozták meg, a mérnöki, közgazdasági, orvosi, és filozófiai irányokat részesítették előnyben. Ez az intézmény 1954-ig működött, megszűnése után felszerelését és könyvtárát az 1954-ben alakult Arany János Intézet kapta meg.
1954. szeptember 6-án az Arany János Általános Iskola és Általános Gimnázium tanári termében tartott alakuló értekezletről készült jegyzőkönyvben többek között a következők állnak: „Amint az elvtársak tudják, különleges jellegű lesz az új iskolánk. Ilyen jellegű iskola pillanatnyilag nincs az egész országban…..” „Intézetünkben általános iskola, általános gimnázium, gyermekotthon, diákotthon, napközi otthon működik, amelyek egy szervezeti és nevelési egységet alkotnak az intézet igazgatójának egyszemélyi felelős vezetése alatt.” A „Kosevoj” helyén egy 12 évfolyamú iskolát szerveztek, gyermek- és diákotthonnal, csak fiúk részére. Ez utóbbi részleg 1961 és 1980 között kollégiumként működött, egyik igazgatója Gergely Ferenc, történész, aki részvételével megtisztelte a 2005. évi mikolai találkozót. 1963-ban az MTA pszichológiai és pedagógiai bázisiskolájává jelölte ki az iskolát. 1967-ben az intézet tovább bővült a kétszintes kísérleti laborral, amelyet az egykori kápolna helyén építettek fel. 1974-ben az OPI eredményesen befejezettnek nyilvánította és törvényesítette a módszerek országos alkalmazását. Időközben a hegyvidék benépesült, előbb a gyermekotthon, majd 1980-ban a kollégium is befejezte működését. 1973-tól kezdve, a hegyvidék beépülésével, a gimnáziumi évfolyamok kétosztályossá bővültek, és bevezették a koedukált képzést. A volt hálótermekből tantermeket alakítottak ki. 1990-ben eldőlt, hogy az iskola nem kerül a katolikus egyház által visszaigényelt intézmények sorába.

Vámosmikoláról és a környékéről (Bernecebaráti, Perőcsény, Tésa, Kemence, Damásd, Szob) az alábbi diákok érettségiztek a budapesti Arany János Gimnáziumban:

 1957/58. tanév (Osztályfőnök: dr. Horváth Miklósné): Tenczer József (kardiológus professzor).
 1958/59. tanév (Osztályfőnök: Hornung Péterné): Tóth János (főorvos), Tóth László (Kemence), Zsóka Zoltán (Bernecebaráti).
 1963/64.tanév:Pereszlényi Gyula
 1965/66. tanév. IV. c. (Osztályfőnök: Kőhegyi Jánosné): Fehérvári András, Vajsz Miklós
 1966/67. tanév. IV. c. (Osztályfőnök: dr. Ligeti Róbert): Gyenes László, Tóth Lajos, Város Zoltán (elhunyt).
 1967/68. tanév. IV. b. (Osztályfőnök: Ispánki János): Rák István, Szabó József, Tóth László (Lapaj), Németh Lajos (meteorológus), Tölgyesi Sándor (elhunyt, Kemence), Együd Attila (Perőcsény), Pásztor Lajos (Tésa), Czimbó Lajos (Perőcsény).
 1968/69. tanév. IV. b. (Osztályfőnök: dr. Ligeti Róbert): Gyenes László (Funga), Szabó László (Tücsök), Vajsz Tivadar, Zalabai Béla.
 1969/70. tanév. IV. b. (Osztályfőnök: Prágai Ferencné): Nagy Péter.
 1970/71. tanév. IV. a. (Osztályfőnök: Bordás Éva):Koroknai György.
 1971/72. tanév. IV. a. (Osztályfőnök: Gáll Éva): Nagy Imre, Veszelák Ferenc, Kormos Olivér (Ipolydamásd), Orbán József (Szob)
 1973/74. tanév. IV. a. (Osztályfőnök: Hegedűs Gyuláné): Gere József (Perőcsény), Pálinkás László (Perőcsény), Szabó Lajos (Bernecebaráti).
 1974/75. tanév IV.a. (Osztályfőnök:dr. Rácz Dezsőné): Verebes József (Perőcsény)
 1975/76. tanév IV.a. (Osztályfőnök:dr. Bara Jánosné): Viczencz Csaba (Perőcsény)
 1977/78. tanév. IV. b. (Osztályfőnök: Hegedűs Gyuláné): Horváth (Háy) János.
 1980/81. tanév. IV. a. (Osztályfőnök: Göndöcs Istvánné): Árva Balázs (Perőcsény)


1993. május 3-án megalakult az „Arany János” Baráti Kör, elnöke dr. Mezei István. A Kör éves programjában hangverseny, kiállítás, sportnap, kirándulás, „Arany vacsora” szerepel. Nincs információnk a Kör rendszeres működéséről.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!