Termet neveztek el
a 100 éve született kántortanítóról
( Beküldte: Koczó József)
Ünneplőbe öltözött kisdiákok, tanító nénik és tanárok igyekeztek a tavaszi szünetet megelőző utolsó tanítási napon Vámosmikola 300 esztendős iskolájába. Néhány polgármester, egykori öreg diák, nyugdíjas pedagógus és egy közel két évtizede elhunyt tanár gyermekeinek, unokájának, rokonainak jelenléte jelezte, hogy az iskolanap nem szokványos rendezvény lesz.
A kiküldött meghívó szerint az iskola nevelőtestületének kezdeményezésére termet neveznek el Szatmáry Istvánról, majd a költészet napja tiszteletére meghirdetett vers- és prózamondó-versenyre kerül sor. Ki volt ez a hajdani tanító, akit életútja, munkássága alapján méltónak tartottak arra, hogy az utókor, a jelen és jövő felnövekvő nemzedékei, pedagógusai ilyen formában is emlékezzenek nevére, tevékenységére?
Száz esztendeje, 1906. június 15-én Garamkövesden (ma Szlovákia; Kamenica nad Hronom) született Vámosmikola utolsó kántortanítója, iskolánk egykori tanítója, néhány évig igazgatója, majd matematika-fizika szakos tanára, aki 38 esztendeig okította, nevelte a község felnövekvő nemzedékeit.
Szülei kisbirtokos földműves emberek voltak, négy gyermeküket gondosan nevelték, iskoláztatták. Bátyja, Sztankovics Ferenc (1898–1958) római katolikus lelkész, Esztergomban szentelték pappá. Utolsó lelkészi szolgálatát a közeli Ipolykiskeszin (Malé Kosihy) töltötte. Nővérei: Erzsébet (1892–1964) és Mária (1900–1971). Sztankovics Mária leszármazottai ma is Garamkövesden élnek. További rokonok ugyancsak találhatók a nem túl távoli Farnadon.
Sztankovics István az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végezte, majd az esztergomi bencés gimnáziumban további hat osztályt. Ezt követte az Esztergomi Érseki Tanítóképző 4 esztendeje. Kántortanítói oklevelét 1928-ban kapta kézhez. A tanítóképzőben közeli vidékünkről osztálytársai voltak: Kertész József (Bernecebaráti), Palotai Gyula (Ipolydamásd) és Szabadi Béla (Visegrád).
Pályakezdéséről olvashatunk az 1934-ben kiadott Magyar városok és vármegyék monográfiája sorozat Nógrád és Hont vármegye című kötetében. A kézikönyvben még Sztankovicsként említik, nevét 1941-ben magyarosította Szatmáryra.
Tanítói majd igazgatói pályájának döntő része településünkhöz kötődik. Volt leventeoktató, népművelő, a mozi vezetője, meteorológiai megfigyeléseket is végzett. Az iskolák államosításának évében, 1948-ban előbb megbízott, majd az 1949/50. tanévben igazgatója a vámosmikolai iskolának. 1956/57-ben igazgatóhelyettes. Az 1950-es években matematika-fizika szakos középiskolai tanári képesítést szerzett az ELTE-n. 1966. szeptember 16-án került a bernecebaráti általános iskolába.
1965-ben és 1970-ben feldolgozta a település rég- és közelmúltját, a falu lakodalmas szokásait. Ezek a „falukrónikák” a Pest Megyei Levéltárban ma is fellelhetők. (Szatmáry István: Vámosmikola 1945 előtt; Vámosmikolai lakodalmas. Vámosmikola – Szob 1966. PmL. Ki 16. és Vámosmikola 25 éve 1945–1970. Vámosmikola – Szob 1970. PmL 209/1.) Elkészítette a környékbeli földműves-szövetkezet (legutóbbi nevén: Szobi Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) valamint a helyi termelőszövetkezet (utolsó nevén: Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Perőcsény) történetét. A kéziratok sorsáról nem sokat tudunk. Alakját megörökíti Békés István Pest megyei barangolások című kötetében (Budapest, 1975.). 1984-ben a televízió A Hét című műsora készített vele riportot. 1987-ben hunyt el, feleségével nyugszik közös sírban a vámosmikolai temetőben.
A rendszerváltozás után, 1993-ban posztumusz elsőként kapta meg Vámosmikola díszpolgára kitüntető címet.
A vámosmikolai iskolában eltöltött 38 esztendős pedagógusi szolgálata, a mai nagy- és dédszülők nevelése, tanítása alapján méltó lett arra, hogy a jeles pedagógus elődök emlékének megőrzése érdekében, hagyományteremtési szándékkal születésének 100. évfordulója évében, 2006-ban alma materünk egyik tantermét róla nevezzük el.
A nevelőtestület 2005. november 9-i ülésén úgy határozott, hogy a jelenlegi könyvtárhelyiség 2006. április 12-től a Szatmáry István Terem nevet viselje.
Vámosmikola Község Önkormányzatának Képviselő-testülete a nevelőtestület elhatározását 126/2005 (XI. 30.) számú testületi határozatával jóváhagyta.
A bensőséges ünnepségen az iskola igazgatója emlékezett meg az intézmény mintegy három évszázados fennállásáról, az alma mater tiszteletre méltó hagyományai megőrzésének, ápolásának fontosságáról. Szatmáry István életútját Szabó Zsolt 5. osztályos tanuló ismertette. Vámosmikola polgármestere, Durján Miklós a néptanítók sokoldalú, a mai pedagógusok számára is követésre méltó ember- és közösségformáló szerepét hangsúlyozta. Sliva Judit, Garamkövesd polgármester asszonya a szülőfalu azon törekvéséről beszélt, mely a település neves szülöttei emlékének ápolását valósítja meg. Kedves meglepetéssel is szolgált az ünnepség résztvevőinek: elhozta Sztankovics /Szatmáry/ István születési anyakönyvi kivonatának keretezett fénymásolatát, mely az életrajzzal együtt a könyvtár falán emlékezteti az olvasókat az intézmény tanítójának küzdelmes évtizedeire. Szatmáry Imre a család és édesapja egykori, jelenlévő tanítványai nevében is megköszönte az iskola hagyományőrző törekvését, s az iskolai könyvtár részére egy ajándék kötetet adományozott a matematika-fizika szakos tanár úr könyvtárából. A kisdiákok is csillogó tekintettel csüngtek az iskola hajdani tanulójának, Németh Lajos meteorológusnak gyermekkori élményeket felelevenítő, saját életpályáját is meghatározó pedagógusegyéniségéről szóló szavain. Kertész László, Bernecebaráti polgármestere édesapjának egykori évfolyamtársaként és saját kollégájaként elevenítette fel a jeles pedagógus alakját.
Az iskolanap vendégei többségében valamikor az iskola növendékei voltak. Bizony, akadtak köztük olyanok is, kiket a sors az ország távoli részébe sodorván, 54 esztendő után először jártak egykori iskolájuk falai között. Az iskola meríteni óhajt az intézmény követésre méltó hagyományaiból, ezért mindig szívesen látja a régi tanítványokat. Mint eddig is, szívesen biztosít helyet az 50, 40 vagy 25 éve végzett diákok találkozójának.
Megjelent: Köznevelés, 2006. szeptember 8.
|