C S E L K A EMLÉKÜNNEPSÉGEK
ÉS A MIKOLAI TESTVÉRKÖZÖSSÉGEK TALÁLKOZÓJA
2011. Július 23-án, szombaton 9 órától
„Hetedhét Ipolyon innen és túl...”
Ipolyszalkán (S) > Ipolybélben (S) > Vámosmikolán, (H)
CSELKA KÁROLYRA (1811. Okt.23 – 1875 Jún.26.)EMLÉKEZÜNK
9 órakor sírjánál az ipolyszalkai temetőben imát mond: Vanda Károly plébános
Köszöntőt mond: Józsa János polgármester
Emlékbeszédet mond: Medgyes Tibor diakónus
Közreműködik a NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR
< Ünnepi fogadás a szalkai Tájházban >
11 órakor Bielovce / Ipolybélen SIMONYI SÁNDOR 1848/49-es Lovas Nemzetőr főhadnagyra emlékezünk a magyar szabadságunkért küzdő hősi halottaink kopjafájánál Emlékbeszédet mond: Németh Péter Mikola költő, az Ipoly Eurorégió magyarországi titkára
Közreműködik: a NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR >< Versét mond: Németh Zsófia Nóra egyetemi hallgató
11. 30 -kor Istentisztelet a Református templomában
Igét hirdet CZÍRIA JÁNOS ny. református lelkész
15 órától Vámosmikola Szabadidő Központja Könyvtárában
CSELKA NÁNDOR SZIMPÓZIUM
Németh Péter Mikola beszélget – írásokról, művekről, könyvekről – Szerzőkkel
dr. Beke Margit: A boldoggá avatott MAJTÉNYI ZOLTÁNról
Tóth Imre: A PALÓC TÁJSZÓTÁR vámosmikolai vonatkozású szavairól
dr. Koczó József: AZ ÚR NÉKEM PÁSZTOROM c. könyvének bemutatása
Köpöczi Rózsa A MAGYAR FESTÉSZET MESTEREI sorozatban SZŐNYI ISTVÁNRÓL
a Kossuth Könyvkiadónál megjelent színes albumának bemutatása
Közreműködnek: STELLA BARTMAN (fuvola) és a PÁLFY & ZSOLNAI DUÓ
A MIKOLA NEVÉT VISELŐ KÖZSÉGEK:
VámosMIKOLAIAK (H), a GaramMIKOLAIAK (S), és a Túr-háti MIKOLAIAK (R) TESTVÉRKÖZÖSSÉGEINEK
FÓRUMA AZ ÖT ÉVE ALÁÍRT PREAMBULUM ÉRTELMÉBEN, - BESZÉLGETÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS TOVÁBBI LEHETŐSÉGEIRŐL
18 órakor a Római Katolikus templomban
CSELKA NÁNDOR EMLÉKMISE
Főcelebráns: Varga Lajos váci segédpüspök
L I S Z T FERENC SZÜLETÉSE 200. ÉVÉBEN
BEDNARIK ANASZTÁZIA orgonakoncertje
„Liszt éjszakái” címmel verseket mond Németh Péter Mikola és Németh Zsófia Nóra
19.30 -kor Dr. Cselka Nándor c. püspök (1834- 1897) Emléktáblájánál
KLASSZIKUSAINK SZEREPE A HATÁRON ÁTÍVELŐ KAPCSOLATOK ÚJJÁÉPÍTÉSÉBEN
Ünnepi beszédet mond: MEDVÁCZ Lajos Ipoly Eurorégió elnöke, Balassagyarmat polgármestere
Közreműködik: a Vámosmikolai ASSZONYKÓRUS és a nagybörzsönyi PÁVA KÖR + Koszorúzás
ENDREY MIHÁLY PÜSPÖK (1905-1977) EMLÉK TÁBLÁjA Megkoszorúzása A PLÉBÁNIA FALÁN
Július 24-én, vasárnap , a meghívás Vámosmikolára szól a Szt. Mária Magdolna búcsú napjára,. ünnepi szentmiséjére .
A FENTIEK ÉRTELMÉBEN Szeretettel ÉS TISZTELETTEL meghívjÁK Önt és KEDVES Családját
az IPEL'- IPOLY EURORÉGIÓ TAGSZERVEZETEI:
VÁMOSMIKOLA, IPOLYSZALKA/SALKA és IPOLYBÉL/BIELOVCE ÖNKORMÁNYZATAI
a SzENt István Király – Alapítvány az Ipoly Mente Kultúrkörért
A SZALKAI Kulturális és TÚrIsztikai Egyesület, valamint A CSELKA ALAPÍTVÁNY,
ÉS A Vámosmikolai Római Katolikus Egyházközség
ipolyeu@freemail.hu >06-20/498-3004 >< Vámosmikola: 06-/27)379-076
S z e m e l v é n y e k:
Vámosmikolai ünnep Cselka Nándor tiszteletére
A Vámosmikolai Római Katolikus Egyházközség és a Szent István Király Alapítvány az Ipoly mente kultúrkörért július 22-23-án "emlékhétvégét" szervezett a település XIX. századi híres szülötte, Cselka Nándor püspök emlékezetére. Az ünnepi misét követően, az 1997. augusztus 3-án felszentelt emléktáblánál Németh Péter Mikola költő, az Ipoly Eurorégió titkára mondott ünnepi köszöntőt.
Cselka Nándor Esztergomban lépett a növendékpapok sorába: Pozsonyban, Nagyszombatban és Bécsben tanult, majd a szókimondó, erősen magyar érzelmű fiatalember 1856-ban Pesten fejezte be teológiai tanulmányait. Lelkipásztorként, később a budapesti egyházkerület espereseként a főváros különböző plébániáin teljesített szolgálatot, többek között Buda-Újlakon, a Terézvárosban, a belvárosi főplébánián és Óbudán. Gazdag irodalmi munkásságát dokumentálja a Religio című egyházi és irodalmi folyóirat, amelynek - Darázs, illetve Szúnyog álnéven - munkatársa, majd 1869-72 között szerkesztője is volt. Óbudán ő honosította meg a Páli Szent Vince Szeretetleányai rendet, létrehozta a nehéz helyzetű óbudaiakat támogató családbiztosítási szervezetet: a Cselka Egyletet. A fővárosban az addig főleg német nyelvű istentiszteletek helyett rendszeresítette a magyar nyelvű szentbeszédeket, és rendezte a hitoktatás ügyét is. Cselka 1892-ben esztergomi kanonoki kinevezést kapott, s 1897-ben bekövetkezett haláláig a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora volt. A köztiszteletben álló főpap földi maradványait a Kerepesi úti temetőből 1975-ben vitték át végső nyughelyére, a pesti Egyetemi templom sírboltjába.
(Pallós Tamás Új Ember LXII. 32.évf.2006.08.06).
A 2007-es, vagyis a tizedik évfordulós Cselka Emlékbeszédhez
Kereken tíz esztendővel ezelőtt, 1997. augusztus 3-án, Cselka Nándor címzetes püspök, egyházi írót halála 100. évében, amikor templomunk falán, az emléktáblát, Bészabó András rézdomborművét Keszthelyi Ferenc, akkori váci megyéspüspökünk megáldotta, s így felavathattam, azért fohászkodtunk, imádkoztunk, arra kértük Vámosmikola reformkori szülöttjét az égiekben, JOSEPHUS FERDINANDUS CSELKÁt, hogy ebben a lassú körénk feketedésben, a kilátástalanság hevében, amiben élni kényszerülünk, legyen újra jelenvalóvá miközöttünk, kései utódok között szellemével, hitével, tenni vágyás elméjével. Legyen hatással ránk mindazzal az emberi jóval, bizalommal ami élete 63 esztendeje alatt dolgát szolgálta teljesíteni a földiekben. Mert Ő, képzetem szerint azon kevesek közé tartozott, akinek nem csupán célja, de sokkal inkább dolga, örökkéval(l)ó küldetése volt, abban az árnyékvilágban, amelyben, Gárdonyi Géza szavaival:
”Minden fakul, minden romlik,
A márvány is összeomlik.
Bíbor leplek ronggyá válnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.”
Amikor 1997-ben, hosszú töprengés és tétovázgatás eredményeként, a mi főtisztelendő Cselka Nándorunknak halála századik évében, mégiscsak vállalhattuk az emléktábla állítást, mert bizony, március 8-ra, a kerek évfordulóra, még voltak, akik a Cselka Emlékünnepségek létrejöttét ideiglenesen ugyan, de megakadályozhatták. Valójában már csak annyiban, hogy a falu népe, a hálás utókor, ne a plébánia Baptisalorumába, az un. Kereszteltek Anyakönyvébe bejegyzett évfordulón emlékezhessen meg az Ipoly-táji Haza nagy fiáról, jeles személyiségéről, tudós-író-papjáról, hanem valamivel később, a felújított templom újraszentelésekor.
„HALÁL ŰZŐ RAGYOGÁSBAN / CSUPASZON A KÉKÜLŐ ÉG ALATT”
A házad itt állt – szerte szállt!
Ezt látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád épp így ért véget –
csoda, hogy addig is állt !
(Illyés Gyula: Nem volt elég - részlet)
A Kárpát-haza „öt géniuszát”, egy-egy földrajzi hely mindent átlényegítő védszellemét, a „genius locit”- épp itt a miénket, az „északi géniuszét” az Ipoly-, a Garam- és Duna-táji hazában, még ma is, s azóta is a született géniuszaink: zeneszerzőink, költőink, íróink, művészeink és tudósaink, krónikásaink műveiből ismerheti fel és meg az itt élő palóc ember, a felnövekvő nemzedék. Ipolyi püspök két kötetes Magyar Mythologiájából például. Annak az Ipolyi Arnoldnak művéből, aki, az ide nagyon is közeli Disznósdon született 1823-ban , s Ipolykeszin töltötte gyermekéveit. Élete teljében Szent László városa, Nagyvárad püspökeként, 1854-ben, egy vesztett szabadságharcot és forradalmat követően, a legnehezebb időkben adta ki magyar nyelven, a Bach-korszakban talán elsőként a Magyar Mythologiát, azt az enciklopédikus művet, amelyben a hun-magyar „Mi” tudat, azonosságérv reális alapjait veszi alapul, arra építi gondolatait, s amiben ősi krónikáink látószögéből szemléli, és úgy köti össze a magyar hitregék évszázadokon át szétkötött szálait.
Reformkori szellemtársa a keresztségben, a vámosmikolai születésű, szamaritánus lelkületű tudós- főpap, Jozephus Ferdinandus Cselka (1834 – 1897) a franciaországi Carre felszentelt püspöke, pápai kamarás, a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, akit többek között a Religio /Hit és vallás/ című egyházi és irodalmi folyóiratban (1864 – 1872) kifejtett munkássága, majd 1869-ben megjelent Egyházi beszéd című teológiai műve elismeréseként a svájci Reveredói Tudományos Akadémia tagjává választottak.
Két szellemóriás, akiket szűkebb pátriánk az Ipoly-táji haza adott Európának, a magyarságnak, az egyetemes anyaszentegyháznak, az egész világnak. S ennek a két nagy formátumú személyiségnek volt kortársa Simonyi Sándor az 1848/49-es forradalom és szabadságharc huszár főhadnagya, aki a közeli Lontón született 1811-ben, és itt Bélben a Simonyi-ak családi sírboltjában talált örök nyugodalmat, 1891 óta. S akinek, a hálás utókor, az Ipolybéliek, tavaly augusztusban „Halálűző ragyogásban. / Csupaszon a kékülő ég alatt” gondolatával és hitével állították emlékül azt a kopjafát, ami előtt épp most állunk, mint vigyázó őrszemek a strázsán. „Őrzők, vigyázzatok a strázsán” Üzeni mindahányunknak, a 20. század tüzes vastrónjából Ady, aki arra figyelmeztet, hogy „Az Élet él, szent okokból élni akar, / S ha Magyarországra dob ki valakit, / Annak százszor inkább kell akarni:” – az Életet, most és mindörökké.
(Németh Péter Mikola)
(Elhangzott a CSELKA EMLÉKÜNNEPSÉGEN – Ipolybél, 2009. július 25-én.)
CSELKA-HÍD AZ IPOLYON
A CSELKÁKNAK, Károlynak, előbb Vámosmikola, majd később Szalka mezőváros egykori ludirektorának és nótáriusának, és tudós-író-pap fiának Nándornak a feledés homályból jövet, újjá születő reformkori és kiegyezés korabeli szelleme, érezhetően, évről-évre jelen valóbbá válik közöttünk.
A NAGYÍVŰ SZELLEMI HÍD Apa és Fia között, épp jókor, jó időben a jó szolgálatunkba állt a 21. század előterében, ország határokat megsemmisítőn ismét ÉPÜLŐBEN VAN: jelképesen és valóságosan is. ŐK KETTEN ONNAN FENTRŐL NÉZVÉST TALÁN TUDJÁK ÉS LÁTJÁK IS, HOGY AMA HAZA A MAGASBAN, LÉTEZIK.
AZ EZÜST- és ARANYHÍDAK ÉPÍTÉSÉNEK ÓHAJA, S AZ ELSZAKADT NEMZET TESTEK EGYESÜLÉSÉNEK VÁGYA”,a 2004. december 5-i népszavazás ellenére is létezik a lelkekben, a szívekben bujdokolva és láthatatlanul. Mert hisszük és reméljük, hogy a keresztény és keresztyén Európába olytott felvilágosult klasszikus görög szellem, még mindig képes lesz áthidalni az emberek, a nemzetek között meglévő, olykor fényévnyinek tűnő távolságokat, olyan élethelyzeteket teremtve, amelyekben a HiDaK metaforikusan és valóságosan is összeköthetnek partokat és lelkeket. Mert a HíD lehet fa- vagy fémszerkezetű, de lehet egy jó akarat, szándék építménye is, egy olyan emberi gesztusé, amelyben nem az egymás elleni gyűlölet, hanem sokkal inkább az egymás iránti megértő szeretet nyilvánul meg.
Mi, úgy reméljük, hogy az Ipel'-Ipoly Eurorégióban ez utóbbi mellett tettünk hitet, ennek van jövője. (mikola)
Újjászülető Haza…
Az elmúlt egyetemi évad második szemeszterében a Károli Gáspár Ref. Egyetem holland szakán előadásaimra járt egy zsolnai szlovák lány, aki Olmützben tanul hollandul. A szemeszter vége felé elbeszélgettem vele és megkérdeztem tőle, hogy milyen benyomásai vannak Budapestről és általában a magyarokról. Bevallotta: az első hetekben nem mertem megmondani, hogy szlovák vagyok; cseh-nek mondtam magamat, mert Csehországban tanulok. De közben rájöttem, -- mondta derűsen --hogy a magyarok nagyon is segítőkészek, vendégszeretőek és befogadók. S amikor félve ugyan, de mégis bevallottam, hogy szlovák vagyok, utána meg kellett vallanom, hogy a társaimnak egyáltalán nem változott meg velem szemben az addig tanúsított barátságos magatartásuk. Ezek után megkérdeztem tőle: mégis miért félt a magyaroktól? Tudna erre valamiféle magyarázatot adni? Azért, hangzott a határozott válasz, mert a szlovák sajtóban többnyire nem olyan jó hírek látnak napvilágot Magyarországról, a magyar emberekről, amelyek érdeklődésemet komolyabban felkelthették volna, kíváncsivá tettek volna irántuk. Ellenkezőleg! De most, ha hazamegyek, – állította határozottan a leány -- elmondom mindenkinek, hogy semmi sem igaz abból, amit a magyarokról mondanak, írnak nálunk. Sőt minden barátomnak és minden egyetemistának javasolni fogom, hogy nagyon is érdemes elutaznia Budapestre turistaként, vagy épp felvételiznie valamelyik budapesti egyetemre, főiskolára.
Korai fecske lenne talán ez a szlovák lány? S egy fecske nem csinál nyarat? Lehet. De ha a fecske megjelenik az már magában is a tavasz hírnöke. Tehát: van ok reménykednünk. Így azt is remélem, hogy reménységünket nem teszi tönkre egy olyan politikus a bratislavai parlamentben, akinek fontosabb a saját karrierje, mint a demokratikus játékszabályok elfogadása és azok betartása.
Ismerjük el: rossz a hírünk a nagyvilágban. Ismerjük el: minket csak rabszolgamunkára tartanak méltónak. Ennek ékes bizonyságát adta az elmúlt héten az IMF. Az extra profitért létrehozott Nemzetközi Valutaalapnak nagyobb gondot okoz a bankadó bevezetése és a Nemzeti Bank elnöke több milliós fizetésének csökkentése, mint a kis fizetésű, sokat gürcölő, meg éhező magyar gyermekek sorsa. Újjászülető Hazánknak joga van, mint minden más népnek is, a szabadsághoz és független-séghez.
Újjászülető Haza? Az elején Jézussal kezdtem és utaltam Nikodémussal folytatott éjszakai beszélgetésére. Most a vége felé Zakariás prófétához kanyarodom, aki a róla elnevezett könyv 8-ik fejezete 16. és 17. versében az elcsüggedt és kilátástalan helyzetben élő zsidóknak ezt mondja: Mondjatok igazat. Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én – így szól az ÚR.
Meggyőződésem, hogy népünk és hazánk csak abban az esetben tud igazán újjászületni, ha radikálisan odafordul az Istenhez, a Messiás Jézushoz. Mert radikális belső változásra van szükség ahhoz, hogy ne trükkök százaival vezessük félre egymást, hanem az igazat mondjuk egymásnak, és igazságosan cselekedjünk. Ne a rosszat, hanem a jót keressük egymásnak és egymással. A tavaly nyáron végre megjavított 12-es út mellett lecövekelt km. távolságot jelző oszlopok többjéről már lelopták a számtáblát. Ez engem mélységes szomorúsággal tölt el, mert ez sajnos népkaraktert jelez. Nem vagyunk mi olyan tökéletesek, mint amilyennek hisszük és hirdetjük magunkat magunknak.
Rossz az is, ha a magyar ajkú nép kipusztítja önmagát azzal, hogy nem kell neki az utód. Meggyőző-désem, hogy ha minden magyar családban mind Magyarországon, mind az elszakított területeken, legalább három gyermek születhetne, más lenne a magyar ajkú nép sorsa.
Ipolybél, 2010. Július 24. (Ds.Czíria János-Jochanan)
|