1968-2008  osztálytalálkozó 40 év múlva Vámosmikolán

2008.augusztus 16.

Egy sima szombati nap-- de nekünk egy  ünnep nap!!

Osztálytalálkozóra gyülekeztünk az ebédlő előtt 40 év múlva, hogy elhagytuk kedves iskolánk padjait, tanárait, otthagytuk emlékeinket.

Most ujra szorongva mint az egykori kisdiákok várakozunk, és örömmel nyugtázzuk az érkezőket. Egymás vállára borulunk mikor felismerjük, kivel is állunk szemben.

Sorban megérkeznek a tanáraink is akik még közöttünk vannak.Te ki vagy? --te ki is vagy ?? kérdezzük egymástól, de néhány pillanat és előjönnek az emlékképek, azok a kisdiákok, akik most felnőtt családos emberek..

Nagy öröm igy együtt látni sokunkat, elbeszélni kivel mi történt az elmúlt 40 év alatt, kinek hogy alakult az élete.

Boldogság lengi be az ebédlőt és hang zavar, hiszen mindenki egyszerre tudni szeretné  mi történt, mivé lettek az egykori osztálytársak.

Rövid  megemlékezés, mikor már szünni hagytuk a hangunkat,.A fiúk, Reitinger Gábor indittatásából egy szál vörös rózsával kedveskedtek a lányoknak..

Némi meglepetés ajándék   kedves tanárainknak, majd Puskásné Márton Irén rövid összefoglalója, az elmúlt évekről.Tanáraink visszaemlékezései a régmúlt történetekről, majd mindenki mondott néhány szót önmagáról a múltról a jelenről és talán a jövőről.

Megemlékeztünk azon tanárainkról és diákjainkról, akik már örökre eltávoztak tőlünk, de emlékeik ott lebegtek közöttünk.

Nagyon jó érzés volt igy együtt lenni, feltárultak az emlékek kapui, majd a vacsora köben , után kötetlen beszélgetések kezdődtek.

Nagyon örültünk egymásnak, kik megilletődve, kik könnyes szemekkel , kissé palástolva a feltörő érzéseket.

Közösen bejártuk az iskolánkat, ami már nem ugyanaz, hiszen időközben épitkezések, átalakitások voltak, de termeinket ,padjaink helyét még meg mutattuk egymásnak.

Sokáig lettünk volna együtt, de az idő szólitott és elköszönve egymást megölelve  lassan hazafelé indultunk.

Nagyon szép és kellemes emlékekekkel  telve éljük tovább napjainkat, és szeretettel gondolunk a tanárainkra, társainkra is ennyi év után.Talán sűrűbben kellene ilyen találkozókat szervezni, mert hiszen az idő szalad, és nem tudjuk melyikünk meddig marad!!