Gramantik Sándorné - Sári ovó néni- a továbbiakban Son mozaikszóval rövidítem, mert sokszor kell majd leírni, hogy a lányával ne keverjük össze. Ahhoz képest, hogy a falu meghatározó személye volt a foglalkozása miatt, szégyelleni valóan keveset tudunk róla.

1911-ben született, de hogy hol, az nem ismert. Édesapja gróf Andrássyi Béla törvényes gyermekeként. Ez az Andrássyiak egy elszegényedett ága. 2000-ben halt meg Vámosmikolán, sírja is itt van, Második férjével Gramantik Sándorral pihennek békében, bár Sanyi bácsi életében is olyan volt, mint a moha.

Első férje Székely Sándor Székely Sándor a II. világháborúban tűnt el. Andrássy Sarolta, azaz Sárika néni hosszú ideig, talán a 60-70-es évek fordulójáig várta vissza férjét. Ez Mikolán az idősek körében eléggé közismert volt. 

 Lánya Székely Sarolta- a kis Saci.

Gramantik Sándor szül: Kalondán- felvidék-, 1894-ben, és 1987-ben hunyt el 93 éves korában. Néptanító volt. Ez valószínűen egyben kántortanítót is jelentett akkoriban. A katolikus iskolarendszerben a négy elemit vitték. ( ld Gárdonyi Géza: A lámpás c. kisregényét) Mikolán már nyugdíjas volt nem tanított, nem szerepel egyetlen képen sem, felesége révén lakott szolgálati lakásban. A fáma szerint az első lakásuk a Vörösmarty utcában- TSZ utca- volt, onnan költöztek át a régi katolikus iskola helyére, ami helyén ma a Mykolárium van. De ez az első épületrész a háború alatt még Szathmáry István néptanító szolgálati lakása volt. Az államosítás után az iskola helyén és óvoda létesült. Az épület utolsó nagy helysége volt a napközi. Son-ék helyére jött a Galbács házaspár, ( Sinkó Magdolna mikolai!) Son-t pedig az iskolával szemben helyezték el. Ott is haltak meg mindketten nyugdíjasként. A katolikus iskoláról tabló nem maradt fenn, három tanulójáról viszont biztosan tudunk a négy elemiben.  Révész Anna- édesanyám-, Gál Ottóné- Hellner Valéria,- a félszemű Hellner Lajos bácsi lánya- aki a nagy háborúban hagyta a szemét ”az ősz királyért„-ezer éves szabadságért” , és Pethő Sándor, aki később a buszmegállóban volt trafikos. Többet nem őrizett meg a gyarló emberi emlékezet.

 Csak következtetem, hogy a katolikus iskola Dr. Kiss Lajos plébános pálcája alá tartozhatott a Horthy érában,  ekkor a tanító is a parókiához tartozott, a kántor pedig Szathmáry István volt , és nagyapám, Dr. Révész Mihály a parókián keresztül jelentős összegekkel támogatta a kat. iskola működését. Felesége Kronk Ilona pedig a templom fényét emelte pl. a mai napig látható- Gábor ecsém által restauráltatott örökmécses adományozásával. (nem táblázta fel, csak úgy a helyére tette, szerényen). A templomi zászlók java része is mind  a nagymamám munkájából és adományaiból készültek. ( Csak úgy zárójelben). Az orgona 1937-es felújítását teljes mértékben nagyapám finanszírozta. Emlékét a falu elfeledte, jelenleg egy szerény tábla jelzi Soroksáron, hogy élt itt valaha egy nagyformátumú, jó lelkű ember, akit nem szabadott volna a falu mércéjével mérni.

  Székely Sarolta- Verebes Sándorné-  emlékeiből idézünk néhány sort. A memoárokat Verebes Szilvia a lánya adta át szíves közlésre. Ő  Son unokája.