A vámosmikolai Szegedi Gyula bácsi-bognár volt, és mint a lovasezredek kocsiszekereinek istápolója végig küzdötte a Nagy háborút. Gyermekkoromban a kemencei Depoban dolgozott, mint bognár. Szép virágkarókat faragott apám rózsáinak. És mesélt. Ha apu megkínálta egy kis pálinkával..." az jót tesz az ember lelkének- testének, és elméjének köszönettel elfogadom". És mesélt Doberdóról, Isonzóról, Verdunról.....
Anyu is tátott szájjal hallgatta, mert ő csak tanította ezeket, de Szegedi bácsi átélő szemtanú volt. ..... Még egyet Szegedi bátyám?- kérdezte apám....no, de csak azért, hogy a porta tisztességét a visszautasításommal meg ne bántsam..... Aztán apám hátrahívta a kertbe, hogy megmutassa, hogy ő mint "nadrágos" ember miket tud a földdel művelni. Szegedi bácsi végigpillantott a birtokon, és jött a szentencia. "Tudja Vágvölgyi úr, maga úrnak kevés, parasztnak sok. És elballagott nagy bajszával, szikár alakjával. A Szathmáry ház fölött laktak még pár házhellyel, és sírja is valahol ott gazosodik talán a MI temetőnkben.
Ismét megidéztünk valakit, aki velünk élt, velünk él, és nem került semmibe. Arca, alakja szavai, mondatai keltek életre, és egy picit -gondolom ő is örült, hogy egy stampedli erejéig visszahívták a világunkba. ( Tőtök is egyet magamnak)
Úrnak én is kevés vagyok, parasztnak még kevesebb. De kifundáltam, hogyan lehet a lugas paradicsomot kondorban termelni.irányítani metszéssel, törődéssel. Csak egyet nem értek. Miért nem érik idén a paradicsom? van kb 80 kg zöld paradicsomom, és naponta 4-5 szemet hozok be a zsíros deszkához. Nap az nem sok van-ez igaz-, vizem mint a tenger. Erre mit mondana Szegedi bácsi, akinek ölelje át az úr a lelkét hálából a sok meséért, amit csillogó gyermekszemeimnek elmesélt. Béke, béke, és béke elfeledett poraira...Mert mindenki felejt kivéve Jenő bácsit, aki addig nem felejt, amíg egyszer őt is elfeledik.....

feltéve 2019.08.10