„Egy károgva lehulló falevél énekel

ha egyszer elmegyek, majd űr leszek” 

                                                 PLT’

Két látogató

 Vágvölgyi Jenőné ( Anda tanár néni ) 1929 ápr 6-án született Budapesten. Hét éves koráig Vámosmikolán élt a szülői házban, ahol szülei, és egy német kisasszony   ( Frájlein) nevelték. Ezt umlauttal kell írni, de nem tudom hol van ez a klaviatúrán. Ez az umlaut ilyen a betű, két ponttal a tetején, átmenet az á és az é betű között a németben. Gárdonyi pl. a Láthatatlan ember eredeti Athineum kiadású jönyvében Écius római hadvezér nevét nem a római formában írja helyesen Aetius, hanem egyszerűen umlauttal.

Hét éves korában került Zsámbékra apáca zárdába, ott nevelkedett, és ott szerzett tanítónői oklevelet. Első munkahelye kemencén volt, az iskolában kapott szolgálati lakást. A mi igazgatónk Tóth Lajos apja volt a főnöke. 957-ben költözött be Mikolára, és kezdett tanítani. Innen kezdve az egész falu számára nyitott könyv az élete-életünk, aztán hogy ez milyen könyv, és hányan lapoznak bele, és kinek mi a véleménye róla, mindenkinek magánügye-ugye?

Két látogatója volt, akiket haláláig nem feledett el.

Az első látogató

A 70-es évek közepe felé egy igen elegáns, ősz hajú hölgy jött be a portánkra. Csengő még nem volt, és akkoriban a faluban napközben még nem zárták a portákat, esetleg csak éjjelre, de az is ritka volt.

S mondja igen tört német magyar keverék nyelven, hogy ő régen még a háború elött itt dolgozott, így ragadt meg benne pár magyar szó, és most a Balatonnál nyaralnak, de ő meglépett, és eljött ide, mert kíváncsi volt rá, hogy meg van-e még a ház? Abban nem is reménykedik hogy a régi élők közül valakit talál, csak a házat akarta látni, mert nagyon szép hét évet töltött itt.  És hogy entschuldigunk bitte, de ő már spaziren is vissza a Balatonra aber sofort.

Anyu csak állt bambán, és nem hitt a szemének, fülének. Hát a frájlein volt aki a Balatontól felvonatozott buszozott, hogy lássa a házat. Anyu rögtön németre váltott, (persz perfect német volt) és mondja neki, hogy ne szaladgáljon már, mert a munkaadói bizony  már meghaltak, de az a hét éves kislány az itt áll ön előtt meine liebe frájlein. És mondja a nevét is, amit én már nem tudok sajnos.

Na el lehet gondolni, milyen ölelkezés, nyalakodás vette kezdetét, a hölgy megnézte a régi szobáját, aztán nagyapám irodáját,  ahol 1945 óta egy szék nem lett arrébb húzva.  És napestig folyt a szó, Előkerültek régi fényképek az újakkal keverve, és ódon tárgyakat bútorokat simogattak nagy szeretettel.  A nagymamám szívelégtelenség miatt csak talán két hónappal élte túl nagyapámat, így a hölgy munka nélkül maradt, mert anyu még a zárdában volt, mint Abigél. És mivel „az oroszok már a spájzban voltak”, kotort ő is nyugat felé sebesen, de csak nem messze jutott, az orosz megszállási zónában ragadt, és NDK-s lett. Ezért jött a balatoni turizmussal hazánkba. Mikor anyu hét éves volt, akkor ő olyan 17-18 forma lehetett, tehát már biztosan nem él, azt sem tudom, hogy aztán ők tartották-e a kapcsolatot, és mi lett vele, semmit nem tudok az életéről.

Csak erről az egy napról tudok hitelesen beszámolni, mert ennek a varázsát anyu olyan sokszor elmesélte, ahányszor csak eszébe jutott. Próbálok néhány képet feltenni a frájlein munkaadóiról ( nagyszüleimről) a „munka tárgyáró”l anyuról elsőáldozós korából. A frájleinről nincs képem sajnos.  Szép nap volt a sok szürke hétköznap között egy virágvasárnap.

 Második látogatás.

Na, ez nem egy vidám történet.

Belibeg a portára egy elegáns úr, és áradozik anyunak, hogy drága Andika, milyen jó, hogy itt találom, és csak erre jártam, és beugrottam, hogy a régi szép napokról elbeszélgessünk. Hát anyut az ájulás, a szédülés, és a hányinger kerülgette, és szerencse, hogy a négy fiú testvér közül senki nem volt otthon, mert lehet, hogy azt a napot meg sem ússzuk vér nélkül!

A Fazon nem volt más, mint Kiss Ottó, Nagybörzsöny torzszülöttje, Péter Gábor, ÁVH vezérének a veje. Ő mint apósa teljhatalmú megbízottja tevékenykedett az Ipoly völgyében –monsván eredj fiam, te ismerős vagy arrafelé.

Az volt. Tőle és pribékjeitől szenvedett félt, rettegett mindenki. Kár erre már szót vesztegetni, köztudott dolog. Ami viszont nem, hogy az éjszakai vallatásokhoz kínzásokhoz jegyzőkönyv vezető kellett, és Kemencén erre anyut hívatták be paranccsal. Hogy ott minek volt szem és fültanúja, szintén nem ide tartozik

A probléma ott kezdődött, hogy Öttó úr, meg akarta kurucolni anyut. Ő köszönte a kitüntetést, de megemlítette, hogy jegyben jár apámmal, és esküvőre készülnek. Ottóka meg kifejtette, ha hozzá megy apuhoz- anélkül hogy……) akkor apunak nagy baja lehet. Ez korrekt beszéd volt.

De sokan ismerik a faluban anyámat, hát az sem ment a szomszédba, ha gógyira volt szüksége.

 Felvágta magát a buszra, és irány Budapest,  Péter Gábor lányának a lakása!! Hogy honnan tudta hová kell menni? Nagyapámnak volt egy szép villája a XII. kerületben, az Agancs u. 27 sz. alatt. Na ezt kommunizálták el a Péter Gábornak Rákoosiék, a földszinten a maga Péter Gábor, az emeleten a lánya, meg a veje lakott. Tehát anyu nagyon célirányosan feltolatott a hegyre, ami mondjuk meg őszintén igen necces dolog volt akkoriban, hogy Péter Gábort vagy családját az otthonában, a magánszférájában zavarják. Nagyon veszélyes dolog volt.!!

Anyám bekocogott, és a vele kb egyidős ifjú menyecskének gyönyörűségesen kitálalt Ottóka viselt dolgairól, az ő bugyija kapcsán, amit ő Rákosi elvtárs parancsára sem akart letolni. Aztán baj nélkül haza is ért Kemencére.

Hogy mi történt az Agancs utcában, arról nem írnak a krónikák, arról sem, hogy az ifjú ara szólt-e az apjának vagy nem? Semmit nem tudunk. De attól kezdve Ottóka vérfarkas lett, egy ma született bárányhoz képest is, anyunak minden ÁVH úgy csattogtatta a bokáját, hogy tiszta csattogás volt a falu amerre elment. Apuval 1950-ben minden baj nélkül megesküdtek Bp.-en a városmajori templomban, és 1951-ben már Andi nővérem is a régi Hont vármegye alagsori szolgálati lakásában gőgicsélt.

 És most itt van ez az ember minden gátlás, bűntudat, lelkiismeret furdalás nélkül. hogy ők Andikával elbeszélgessenek a „régi szép időkről”. Ilyenek voltak ezek az emberek, és ilyenek ma is, és ha ilyennel találkozom, ez a látogatás jut eszembe.. Anyu kitörölte az emlékeiből, nem emlegette szinte soha, az emlékirataiból tudunk a dologról.

 Elsején volt egy éve, hogy a jó és rossz emlékeit elvitte magával. „legyen áldott, áldott legyen a pora is”

 És nem hiszem hogy anyu űrt hagyott volna maga után, én úgy látom és érzem, hogy ő maga lett az ŰR.

2019.08.10

majd később jönnek a képek, ha megtanulom ok?

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!