Vámosmikolára 1944-ben érkezett egy korosabb házaspár, Sárosi István, és felesége Ilonka néni. A mai házunk hátsó traktusában a mosókonyha mellet volt egy kis cselédszoba,talán tíz m2 lehet.Egy szekrény egy ágy egy asztalka, és egy sparhelt fért el benne egy székkel.Az oroszok elől menekültek el, ha jól emlékszem Kolozsvárról. A lányuk nem tudni miért nem jött velük, annak román férje volt. 1962-ben-63-ban meghalt Ilonka néni, a szobában volt felravatalozva-akkor még nem volt hullaház Mikolán, és mi Andi nővéremmel bementünk, és megcsavartuk a nagylábujját, hogy meggyőződjünk róla, hogy tényleg nem mozog. Akkor látunk életünkben először halottat.Egy év múlva kb. Pista bácsi is követte feleségét. Apámék temették el őket, mert a lányáékat nem engedték ki Magyarországra. Apám a tanáccsal hagyatéki leltárt csináltatott, és hatóságilag lezáratta a szobát. Évekig így is maradt, amíg végre a lánya megjelent, és elvitte a hagyatékot a hatóság jelenlétében. Az egy imakönyv volt, két rózsafüzér, és egy Jézus szíve kép. Az a pár ing, gatya, ami volt, odaadták a cigányoknak. Csináltattak egy beton keresztet, könnyű megtalálni, ez a mikolai temető legormótlanabb, legrondább keresztje. Ebbe is apámék segítettek bele, mert egy büdös vasuk nem volt.A ravatalozóhoz vezető úttal eggyel feljebbi párhuzamos úton van a sírjuk, arccal a ravatalozó felé. Volt nekik egy Miska nevű macskájuk, mely rendszeresen vámot szedett a Pintér Pista bácsi bolyhos sárga, naposcsibéiből. Így a csasus belli is megvolt, zengett is a Kossuth utca nap mint nap.
Abba a szobában azóta sem lakott soha senki. Lomtárnak használjuk, s a neve: Sárosi szoba.
Miért írtam le ezen dolgokat? Nem is tudom.Élt egy emberpár -hogy miből azt sem tudom- nyomorult földönfutók voltak, és eljöttek Vámosmikolára, messze az otthonuktól meghalni. Most már örökre velünk is maradnak.Isten hozta őket, mi meg marasztaljuk őket, nyugodjanak békében közöttünk. Velünk éltek, szinte ez az egyetlen érdemük.
(„Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis”, a. m. „Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik”).