„Határja mindennel megáldatott; rétje, legelője sok …”  

Vámosmikola

A község határában előbukkant, egészen az őskorig visszanyúló régészeti leletek arról vallanak, hogy az Ipoly melletti ártéri dombokon és a Börzsöny lankáin a múltban is szívesen telepedtek meg az emberek. Istvánmajorban nagy szkíta kori temetőre bukkantak a régészek. Az1960-as évek elején 48 kora vaskori és 8 avar sírt tártak fel.

   Tárgyi emlékek, okleveles említések, dűlőnevek és a környékbeli szájhagyomány alapján valószínűleg öt középkori település: Orsán, Kürt, Novák, Pusztafalu és Mikola feküdt a helység jelenlegi területén, határában. Ezek közül a középkort csupán Vámosmikola élte túl.

   Az 1300-ban villa Mikula, 1304-ben Mycholcht (vagy: Mycholoht) néven említett falu Hont vármegyéhez tartozott. Az idősek körében még élő szájhagyomány szerint a község egy Mikola nevű vámszedőről kapta nevét. A monda másik változata úgy tudja, hogy a közeli Salgóvár Mikola nevű ura szedte az Ipoly mentén a vámot.

   A földrajzi nevek etimológiai szótárában Kiss Lajos is hasonlóképpen magyarázza a helynév eredetét: az összetett szóból álló földrajzi név előtagja a település vámos helyzetére utal, míg az utótag mikola a Miklós név szláv változata.

   A helység kiváltságos helyzetét jelzi, hogy 1419-ben vásáros helyként említik. A pápai tizedjegyzékből tudjuk, hogy 1332-ben Miklós nevű plébánosa (Nycolaus sacerdos) ˝ márka jövedelme után 3 garas pápai tizedet fizetett, és Szent Lőrinc volt a templom védőszentje.

   Oklevelek több középkori birtokosának nevét megőrizték. A XV. század elején Orzsánnyal és Perőcsénnyel együtt Salgóvárhoz tartozott. Salgó-i Miklós várnagy erőszakos tetteit több oklevél említi. A kincstári tulajdonba került Mikolát 1437-ben Zsigmond király Lévai Cseh Péter erdélyi vajdának zálogosította el. Mintegy 250 éven keresztül a lévai vár mindenkori birtokosa volt egyben településünk földesura. Rövid ideig tulajdonosa Dobó István, aki 1552. évi hősies egri helytállásáért királyi adománybirtokként kapta meg a lévai várat és annak uradalmát.

   A török hódoltság korában az Ipoly völgye is a sok megpróbáltatást kiállt területek közé tartozott. 1552 és 1593 között a hódoltság része volt, majd a királyi Magyarország peremvidékeként szenvedte el a török portyákat és a fosztogató idegen hadakat. 1663 és 1685 között ismét török uralom alá került, és Buda visszavételét megelőző évben szabadult fel.

   A viszontagságos évtizedekben is lakott település volt Vámosmikola, 1463-tól egyre inkább e néven szerepel. A helység lakottságát a folyamatosan élő családneveken túl magyar és török összeírások igazolják. Az esztergomi szandzsák 1570. évi összeírása szerint Vámos-Nikola faluban 40 ház, ugyanennyi családfő, 33 férfi családtag és 3 „szóga”, összesen 76 férfi lakos él. A falu 9110 akcse adót fizet. Az összeírás két egykerekű malmot is említ. A török uralom megszűntével rövidesen a község birtokosa is változott: a XVII. század végén a lévai vár több közeli falvával együtt Mikola is a herceg Esterházy család tulajdonába került.

   A Börzsöny vidékén a XVI-XVII. században elterjedtek a lutheri és kálvini reformáció tanai. Vámosmikolán a református vallás eresztett gyökeret, a Thököly Imre vezette felkelés idején a községnek már református lelkésze volt. 1700-ban fellángoltak az ellentétek a reformátusok és a katolikusok között a templomhasználat miatt. Balassa Ádám prépost bezáratta a mikolai református templomot, ugyanakkor a helység lakói a katolikus iskolamestert elkergették, és az oltárt két alkalommal is kidobták a templomból. A Rákóczi-szabadságharc idején megtartott szécsényi országgyűlés a „mikulyai” reformátusok kezén hagyta a templomot. 1740-ben viszont Dési István református lelkésznek kellett elmenekülnie a községből. Erre az időre a falu lakosai között a katolikusok kerülhettek többségbe, melynek lehetséges oka az 1735-ben Turóc és Nyitra megyékből történt német telepítés. 1745-ben a helység temploma is a katolikusoké lett.

   Erről a templomról egy 1750 körüli településrajz és az egyházmegyei vizitációk jegyzőkönyvei alapján alkothatunk képet. A jelenlegi Szent János tér közelében állhatott a középkori építésű templomocska, körülötte temető. Torony nélküli román stílusú, boltozatos apszissal és sík hajómennyezettel ellátott épület volt. Amikor a katolikus lakosság visszanyerte, már szűknek bizonyult.

   A mostani római katolikus templom építtetője a község kegyura, herceg Esterházy Pál Antal. Az 1813. évi főesperesi látogatás feljegyzése szerint 1752-ben épült. A templombelső terében látható diadalív feliratának római számértékű betűiből is az 1752. év olvasható ki. Védőszentje Szent Mária Magdolna. Egyhajós, homlokzati tornyos, keletelt barokk templom, befedett kriptával, négy haranggal. A hagyomány szerint a kriptában Esterházy Erzsébet hercegnő nyugszik. A templomnak három oltára van, mindhárom a felépítés idejéből származik. A főoltár Szent Mária Magdolna tiszteletére épült, az oltárkép Friedrich Bernard alkotása. A szentségtartó ajtaján értékes, bronzszínű domborműves fafaragás az emmauszi tanítványok jelenetét ábrázolja. A fehérre festett szószék felett a Jó Pásztor nagy méretű fa szobra látható. A vörösmárvány keresztelőkút XVIII. századbeli. A templom történetének szomorú eseménye az 1895. évi tűzvész, melynek következtében a zsindelytető elégett, a tűz hevétől a harangok megolvadtak és lezuhantak. A templombelső felújítására 1976-78 között, külső renoválására a tetőszerkezet javításával és újra fedésével együtt 1996-ban került sor.

   Vámosmikola katolikus egyháza 1787-ig Nagybörzsöny leányegyháza volt, 1810-ben plébániai jogú egyházzá vált. A plébánia épülete 1797-ben épült. Első plébánosa, Egyházy Ádám 48 éven keresztül teljesített szolgálatot a községben. Az utókor nagy érdemének tartja, hogy a német ajkú hitközséget magyarrá tette. A község XIX. századbeli híres szülötte Cselka Nándor (1834-1897) címzetes püspök, Budapest székesfőváros érseki helytartója, a budapesti papnevelő intézet rektora.

   1958 szeptemberétől négy és fél esztendeig a mikolai plébánia volt kényszertartózkodási helye dr. Endrey Mihály püspöknek, az Esztergomi főegyházmegye vezetőjének, későbbi váci püspöknek.

   A vámosmikolai refomátus gyülekezet lelkipásztorának elveszítése után az ipolypásztói református egyházközség leányegyháza volt 1920-ig, majd 1920-1938 között Perőcsény filiája. 1938-1945 között ismét Ipolypásztóhoz, míg 1945-től folyamatosan a perőcsényi református egyházhoz tartozik. Századunk elejétől református iskola is működött Vámosmikolán. Az épület egyben a gyülekezet imaháza is volt. Ennek helyén épült 1982 és 1990 között a település arculatába jól illeszkedő kistemplom, melyet 1990. augusztus 12-én dr. Tóth Károly püspök szentelt fel. Az úrvacsoraosztáshoz használt tárgyak közül igen régi egy címeres ónkanna és egy címeres ónkehely.

   Vámosmikola műemléki jellegű épületei, szobrai és egyéb műalkotásai zömében a magyar barokk fénykorából, a XVIII. századból származnak. Az Esterházy család e század második felében építtette fel a jelenlegi Esterházy - Huszár-kastély földszintes, barokk stílusú kúriáját.

   A vámosmikolai uradalom 1875-ben került a Baráthi Huszár család birtokába. 1914 és 1921 között a hitbizomány tulajdonosa, Huszár Tibor emeletes épületszárnnyal bővíttette ki a régi udvarházat. A család egyik tagjának, Bélának kicsapongó, költekező életviteléről őrizte meg a szájhagyomány azt az esetet, hogy egy főúri bálon apját túllicitálva 100 forintos bankóval gyújtotta meg cigarettáját. A család tagjaira, persze, nem ez a magatartás volt jellemző. A kastély utolsó gazdája, Baráthi Huszár Károly a második világháború idején még az ellenállási mozgalomban is részt vett. Kapcsolatba került a Börzsönybe Budapestről települt Görgey antifasiszta zászlóaljjal, és annak tagjaival valamint helyi nemzetőrökkel fontos információkat juttatott el az 57. német páncélos hadtest terveiről a szovjet hadseregnek. Tevékenységét 1995-től a kastély kőfalán elhelyezett emléktábla őrzi, míg a Görgey zászlóalj tagjainak Illés Gyula szobrászművész alkotása állít mementót. Ugyancsak a művész készítette el az első és második világháborúban elesett, hősi halált halt vámosmikolaiak emlékművét.

   1939 és 1944 között Vámosmikolán talált ideiglenes otthonra mintegy 300 lengyel menekült. A község lakói hamar befogadták, megszerették őket. A tábor az évek múltával egyre inkább a menekültek között levő zsidók elhelyezésére szolgált. Az 1944-es német megszállás után egy részük koncentrációs táborba került, az itt maradottak többsége a magyarok segítőkészsége folytán szerencsésen megmenekült az elhurcolástól.

   A XIX. század közepétől a helység lakói között is növekvő számban éltek zsidók. Számuk egy 1921-ből fennmaradt összeírás szerint 265 fő. Külön temetőjük volt, zsinagógát is építettek, mely 1947-ig állt fenn. A helyi zsidó lakosságot 1944-ben az ipolysági gyűjtőhelyre deportálták. A háború után a borzalmakat túlélők közül sem igen kerültek vissza a községbe.

   Vámosmikola az Ipoly alsó folyásvidékének rangos települése volt az utóbbi két évszázadban. Három ízben is járási székhely: először az 1848-49-es szabadságharc bukásától a kiegyezést követő átszervezésig, majd 1908 és 1939 között, végül 1945 és 1950 között. Az 1970-es és 1980-as években Tésa és Perőcsény községekkel együtt alkotott közös tanácsot, melynek székhely községe volt. Jelenleg körjegyzőségi státusza van. 1994-ben Budai Tibor grafikusművész terve alapján készült el a település címeres zászlaja. A fehér alapszínű, téglalap alakú zászló geometriai középpontjában található címer álló háromszögű pajzsban négyelt osztás, középen térdeplő, kezében könyvet tartó angyallal. A mezők színe sakktábla mintában piros és kék. A község mezőgazdasági jellegét régi pecsétje alapján a címerben az érett búzakalász és az eke szimbolizálja. Vámosmikola folyója, az Ipoly a bal alsó mezőben jelenik meg.