„Az Úr énnékem őriző pásztorom…” /23. zsolt./

A Perőcsényi Református Egyházközség rövid története

Amikor Károli Gáspár gönci református lelkész „egynéhány jámbor tudós atyafiakkal” lefordította, majd 1590-ben kiadta az első teljes magyar nyelvű Bibliát, a Börzsönyben megbúvó kis falu, Perőcsény Kálvin tanítását követő gyülekezete Corvin Éliás személyében prédikátort kapott. A helvét hitvallás mellett évszázadokon keresztül kitartó, ahhoz hű maradt református gyülekezet templomában, istentiszteleti alkalmain, temetésein 1607 után számtalanszor felcsendült mély átéléssel, személyes vallomással Szenci Molnár Albert verselésében Dávid király 23. zsoltára. A reformáció közelgő, fél évezredes fennállására is emlékezve a gyülekezet imatermében február 3-án képekkel illusztrált előadással tekintettek vissza a helyi gyülekezet viszontagságos történetére.

A község első írásos említése egy 1254-59 között keltezett, majd 1398-ban átírt oklevélben Pereuchean. A XIII. században említik még Prenchan (vagy: Preuchan) néven, 1324-ben pedig possessio Preuchen vagyis  Perőcsény birtokként mint Hont vár tartozéka szerepel.

A község nevét a Földrajzi nevek etimológiai szótárában Kiss Lajos szláv eredetűnek tartja: szerinte a Prečani szóból származik, melynek magyar jelentése túlsó parton lakók. A helynevet a nyelvész szerint az Ipoly jobb oldalán élők adhatták.

A helyi hagyomány szerint a Hunt nemzetségbeli Salgó volt a falu alapítója és első ura, aki várat építtetett az erdő mélyén, a 715 méter magas Várbércen.

A községet birtokló magánföldesurak közül megemlíthető Salgói Miklós, Lévai Cseh Péter erdélyi vajda és Axamit cseh huszita zsoldosvezér.

Először 1419-ben említik vásárhelyként, 1421-ben és 1436-ban vására nyilvános perbe hívás helyszíne.

Középkori templomos hely, a templomnak a torony gótikus stílusú jegyeket viselő alsó része, földszintje és első emelete középkori, XIV-XV. századi eredetű. A XVIII. századi egyházmegyei látogatások jegyzőkönyvei szerint hajója és szentélye is kőből épült, sekrestyéje is volt. A többször átalakított, átépített templomot a XVI-XVII. század fordulójától használhatták a reformátusok. 1680-ban fakarzattal látták el, 1698-ban renoválták a festett fakazettás mennyezetű, virágmintákkal díszített templomot. Egykor kőfal övezte, és az 1800-as évek elejéig körülötte volt temető. 

Az alapító atyák a település helyének kiválasztásánál minden bizonnyal számításba vették a földrajzi környezetet, a természetes védettséget, hiszen a települést szinte körbefogják a hegyek és a dombok. A község nagykiterjedésű (4154 ha) határában viszont több középkori település létezhetett.

A Pusztatemplom-lápa nevű dűlőben a régészek szerint /Felső-/Orzsány temploma állt, melyet egy 1733-as összeírás szögletes kövekből épített, könnyen kijavítható épületként mutat be. Falai az 1800-as évek elején még magasan álltak, köveit a Harasztimajor építéséhez használták fel.

A közeli, mintegy 2-3 km-re lévő Harangláb dűlő neve is templomos helyre, temetőre vagy kápolnára utalhat. Az 1800-as évek közepén a helyi hagyomány szerint a mostani Bagóles dűlő neve korábban Boldog Asszony völgye volt, s a közelben lévő helyek Remete kútja dűlő és Harangláb néven ismertek. Utóbbi dűlőnév ma is ismert. Hőke Lajos, Hont vármegye egykori levéltárosa jegyezte fel, hogy a XIX. század elején a Boldogasszony-völgyi búcsúhelyi templom romjai közül egy alabástrom dombormű a tésai templomba került. Tésán a római katolikus templomban valóban látható egy Máriát ábrázoló festett dombormű, melynek eredete bizonytalan. A helyiek szerint a sekrestyében levő díszes, festett, fából készült szentségtartóval együtt a perőcsényi határban hajdan állt középkori templomból származik. Nem tarthatjuk kizártnak, hogy az 1629. évi nagyszombati zsinat kiadványában, Pázmány Péter Appendixében szereplő, a Honti főesperesség plébánossal rendelkező egyházainak felsorolásában említett Boldogasszonyfalva e helyet jelöli.

Perőcsény keresztény egyházára utaló első írásos adat 1469-ből maradt fenn, amikor György nevű plébánosát említik. 1542-ben akkori plébánosa egy forint és 65 dénár tizedet fizetett. Pázmány Péter Appendixe szerint ugyanakkor 1629-ben is volt plébánosa!

Falunk a XVI. század közepén a török félhold uralma alá került,  az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírásában Perőcsín néven 30 házzal szerepel, a családfők száma 45, a férfi családtagoké 14. A hódoltság alatt is végig lakott település. Talán a husziták Börzsöny-vidéki, jó száz évvel korábbi jelenléte is szerepet játszhatott abban, hogy vidékünkön meghallgatásra, befogadásra leltek előbb a reformáció lutheri, majd később kálvini tanai. Nagy Zoltán ny. református lelkész szerint Diósjenőn, ahol huszita központ volt, lehetetlen, hogy ne érvényesült volna a huszita tanok hatása. Említettük, hogy egy időben Perőcsény is Axamit birtoka volt.

Községünk a falu lakosságát ősi magyar eredetűnek és a reformáció korától kezdődően reformátusnak tartották. E felfogást a történelmi adatok csak részben igazolják. A középkori oklevelekben, török és magyar adóösszeírásokban a magyar családnevek valóban többségben vannak. Ugyanakkor a ma is élő családnevek közül a Fidel Frydet, a Henzel Herneczel, a Bánár Bagner alakban már előfordult a XV-XVI. században is, és ugyancsak német eredetre vall a Hevér családnév is. A német anyanyelvű lakosság jelenléte valószínűleg a község határában folyó bányaműveléssel hozható összefüggésbe.

A református hitvallás követése viszont a Börzsöny vidékén a legkorábbiak közé tartozik: 1592 előtt már református gyülekezet működött a községben. A galántai zsinat (1592) előtti évekre tehető ugyanis Szilágyi Benjámin István Synodáliáiban megőrzött, barsi és nógrádi lelkészek hitvallási szabályzatának megalkotása, melynek aláírói között szerepel Corvin Éliás, a perőcsényi eklézsia lelkipásztorának neve. 1650-ben Búcsi Máté prédikátor volt a község prédikátora.

A helység lakói hitvallásukat az ellenreformáció vészterhes évtizedeiben is megőrizték. A helyi szájhagyomány szerint a török hódoltság korában vagy utána, az Isten házát tönkre akarták tenni. Ezt egy Drösböt nevű, keresztyén hitre tért török akadályozta meg: kidobta az ablakon a templomrongálókat. A toronyban két faoszlopon ma is látható rongálás nyoma állítólag ennek az eseménynek az emlékét őrzi.

1674-ben a pozsonyi különbíróság elé idézték Szokolai Pált, a község lelkészét. Nem esett a vértörvényszék áldozatául, mivel 1680-ban is a gyülekezet lelkipásztora. Ebben az esztendőben épült meg ugyanis az Isten házában a régi fenyőkarzat az alábbi felirattal: Építtetett Varga János bíróságában, Szokolay Pál Prédikátorságában Isten dicsőségére1680. Hevér Tamás Mester csinálta.  A török hódoltság 1685-ig némi védelmet nyújtott a reformált vallásúak számára.

Az oszmán uralom megszűnte után, I. Lipót korában a felerősödött ellenreformáció templomaiktól kívánta megfosztani a protestánsokat. 1700-ban báró Balassa Ádám prépost bezáratta a perőcsényi templomot is. A falubeliek a harangokat a tóba rejtették, nehogy a katolikusok kezére kerüljenek. Helyi idős emberek úgy tudták, hogy a vallásüldözés idején a templom ajtajában ült Drözsböt Gergely és Együd Mátyás. Amikor odaállított két lovas a templomkulcsot követelve, ők megtagadták annak átadását. A lovas katonák hiába lövöldöztek rájuk, nem fogta őket a golyó, mert burokban születtek. A néhány éve elhunyt Hazafi István elmondásából tudhatjuk,hogy az 1950-es években a templom felújításakor a falak közelében meszes gödröt ástak. A földben emberi csontvázakra bukkantak. A csontok között talált övcsatok, szúrófegyverek, sisakok alapján úgy vélték, hogy a reformátusokat zaklató császári (osztrák) katonákat a helyi lakosok megölték, és holttestüket a templom melletti temető tömegsírjába temették.

A XVII. század végétől a herceg Esterházy család uradalmához tartozó faluba – eltérően néhány közeli, reformátusok lakta falutól – nem telepítettek német lakosokat. Az 1700-as évek elején végzett összeírások adataiból ugyanakkor kiderül, hogy a magyar családnevek mellett szlovák eredetre vallónevek is előfordulnak. A szlovák családok aránya a lakosság harmadát-negyedét tehette ki.

Perőcsény református lakossága hitét megőrizte a protestáns egyháztörténet-írók által öldöklő századnak tartott 1700-as években is. A drégelypalánki református egyházmegyéhez tartozó gyülekezet három esperest is adott: Balogh Mihály (1794-1808), Juhász Lajos (1914-1922) és a 125 éve született Kovács Sebestyén József (1950-1952) személyében az egyházmegye történetének utolsó seniorát.

A templomon 1790-ben Balogh Mihály tiszteletes úr idejében átalakítást végeztek, 1856-57-ben Környei Imre lelkészsége alatt teljesen átépítették. Sajnos, a munkálatok áldozatául esett a templom gyönyörű belső tere, melyet a XIX. század közepe óta puritán egyszerűség jellemez. A templomépítőkre a legutóbbi felújítás alkalmával a külső falra áthelyezett emléktábla szövege hívja fel a figyelmet:

Ezen Isten háza építtetett a torony alsó

részén kívül építész t. Ehman Károly Úr

terve szerént, akori lelkész Környei Imre, isk.

tanító Petróci István, gondnokok Együd

István, Varga Mihály, bíró: Bukri Mihály,

t.b. Fidel Mihály, elöljárók: Henzel Sámuel,

Drösböth András, ör. Czimbó András, Lecki

András, Molnár Mihály, Gere János, Mezei

János, Molnár István idejében, az 1856dik

év nyarán.

Lázár János

A régi harangok felirata

Nagyharang: verbum Domini manet in aeternum Tott c. Piz Pal Anno 1602 (Kemény Lajos, 1812)

Fordítás: Az Úr szava most és mindörökké felemel és vádol, Páz Pál az ÚR 1602. esztendejében. /Ford.: Darányi Éva, Hommer László/ 

Sorsa: az első világháborúban elvitték, beolvasztották.

Kisharang: GOS MICH BALTHASAR HEROLDT IN PRESBURG 1656

(1992-ben a harangról lemásolt szöveg – K. J.)

Fordítás: Öntött engem Baltazár mester Pozsonyban, 1656 /Ford.: Hirth Zsuzsanna/

Sorsa: 333 évi szolgálat után került a templomhajóba.

A temetőkert az 1800-as évek elején került jelenlegi helyére. Nem tarthatjuk kizártnak, hogy a temető elején (az egykori posta épület mellett) lévő erősen megkopott, olvashatatlan homokkő síremlék az 1808-ban eltemetett Balogh Mihály eperes-lelkipásztoré.

Községünk református iskolájáról 1716-ból származik az első írásos említés: a Rákóczi-szabadságharc idején a korábban bezáratott templom önkényes birtokbavétele miatt a Hont megyei katolikus alesperes a magyar nyelv tanításának eltiltását követelte a helyi iskolában.  Első ismert iskolamesterét Etsedi Mihálynak hívták, 1749 – 1757 közötti működéséről tudunk. Igen becses emlékünk az 1789-ből fennmaradt Összeírás a tanításra rátermett gyermekekről 6 – 12 éve korig című kimutatás. Nagytiszteletű Balogh Mihály lelkipásztor és Sebestény András ludimagiszter 107 „tanköteles” gyermek nevét közli a lajstromban, amikor a község összlakossága 500 – 600 lélekből állhatott!

A jelenleg meglévő iskolaépületek közül 1877-ben az öreg /alsó/, 1907-ben az új /felső/ iskola készült el.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszakban a bécsi udvar minden nemzeti jelvény viselését megtiltotta, és behódolási íveket küldött szét az országban. Pongrácz Lajos Hont vármegye jegyzőkönyveiből készült kivonata szerint „Perőcsény község lakosai a hódolati ívnek aláírásától vonakodnak”. A falu az egyéb tiltó rendelkezések, viselettel kapcsolatos előírások betartását is szabotálta.

1875-től a Huszár család birtokához tartozó település lakossága az 1880-as népszámlálás adatai szerint 1020 fő volt, közülük 847 református, 137 római katolikus, 28 izraelita és 7 evangélikus vallású.

Az egykori Parochiális Ház helyét 1812-ből származó leírás alapján Tóth Erzsébet (Felszabadulás utca 14.) mostani lakóházának telkén vélhetjük. Kemény Lajos tiszteletes úr szavaival: Parochiális Ház vagyon kőből, mellyben vagyon három szoba, egy konyha középben, dél felől való vége felé van egy kamra és kocsiszín, az észak felől fekvő végső első szoba vagy muzeum alatt van egy kis pintze is. Az utcáról, észak-északnyugatról nyíló kis pince ma is megvan, a házat viszont többször is átépíthették.

Jelenlegi helyén a parókia 1893-ban épült, amely most gyülekezeti teremnek, irodának és további helyiségeknek ad otthont.  Egykor ez volt a lelkészi lakás. A régi imaház kialakítása az 1950-es évek második felében történt. Ennek helyén a mostani lelkészlakás az 1970-es években épült.

A XX. század első felében a lakosság megélhetését a földművelés és állattartás mellett az erdő biztosította. A század két nagy világégése a községből is szedte áldozatait. A templom alatti sziklára épített, az első világháború hőseinek tiszteletére állított turulmadaras obeliszken kívül 1994-ben a község főterén elkészült a két világháború perőcsényi hősi halottainak emlékműve.

A második világháború eseményei közül kettőt külön említést érdemel. A hagyomány, a népi emlékezet szerint, 1944/45 fordulóján a községet megszálló szovjet hadsereg a templomot istállónak akarták használni. A padok egy részét ki is hordták már, amikor egy ellenőrzést tartó magas rangú tiszt megpillantotta a szószék korona alakú hangvetőjén az ötágú vörös csillagot. Tisztelgett, és parancsot adott az épület elhagyására. Úgy vélte, ahol ilyen szimbólum található, ott nem szabad lovakat tartani.

A másik esetről írásos feljegyzés is készült. 1944 végén a parókiát is birtokba vette az orosz hadsereg. Az egyházi iratok (anyakönyvek, jegyzőkönyvek) egy részét Bolla Sándor segédlelkész gondoskodása mentette meg: sertésólba, pincébe rejtette, majd a község Kemencére való kitelepítésekor egy zsákban a hátán vitte magával őket.

A templom jelenlegi harangjai

a nagyharang:

Egyik oldal: felül domborított díszes kehely

                    Alatta: JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR ATYA

                         ISTEN DICSŐSÉGÉRE FIL. 2:11/B

Másik oldal:

KÉSZÜLT AZ ÚR 1958. ESZTENDEJÉBEN

A PERŐCSÉNYI HITVALLÓ EGYHÁZTAGOK ADOMÁNYÁBÓL

DR. HŐS GÉZA LELKIPÁSZTOR

ÉS DRÖSBÖT ISTVÁN GONDNOK IDEJÉBEN

ÖNTÖTTE SZLEZÁK RAFAEL BUDAPESTEN

A középső harang felirata:

Egyik oldalán: a magyar korona címerrel és tölgyfakoszorúval

A másik oldalán egyszerű sima domborított kehely

Alatta:

ELVITT A HÁBORÚ VÉRES FERGETEGE

MEGHOZOTT A PERŐCSÉNYI REF. BUZGÓ HÍVEK SZERETETE

ISTEN DICSŐSÉGÉRE 1922. ÉVBEN

ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ BUDAPESTEN

A kisharang felirata (1993):

ÖNTÖTTE

GOMBOS MIKLÓS

ŐRBOTTYÁNBAN

A perőcsényi református gyülekezet 1734-ig a Mátyusföldi vagy Felső-dunamelléki Református Egyházkerület, 1734-től a Dunántúli Református Egyházkerület /drégely-/palánki egyházmegyéjéhez, 1952-től a Dunamelléki Református Egyházkerület észak-pesti egyházmegyéjéhez tartozik.

Perőcsény református lelkipásztorai, prédikátorai

1592 előtt                                   Corvin Éliás

1632                                         Szokolai/Szokolyai János

1650                                            Búcsi Máté

1674- 1680 k.                              Szokolai/Szokolyai Pál

1698 k.                                        Dömsödi Mihály /Mich. Dömsödi/

1709 k.                                        Dési /Deésy/ István

1712 - 1713                                 Ráczkevi István

1727 k. - 1744                             Veszprémi János

1749. márc. 13- 1762. márc. 30. Szobonya Marosi István

1762-1775 szept.                         Farkas Sámuel

1775-1784 szept.                         Sebők József

1784 szept.                                  Kováts Mihály

1784 dec.-1785 ápr.                     Pap Sámuel lévita

1785. ápr. 12-1808                      Balogh Mihály  (a drégelypalánki                     

                                                     egyházmegye esperese is)

1809. márc-1811. dec.                 Szokolay Benjámin

1812-1842                                    Kemény Lajos

1843-1877                                    Környei Imre

1877                                              Bogyó Károly s. lelkész

1878-1927                                    Juhász Lajos (az egyházmegye esperese is)

1928-1952                                    Kovács Sebestény József (a palánki   

                                                      egyházmegye     utolsó esperese)

1952-1954                                    Lévai Pál/Katona Miklós helyettes lelkész

1954-1971                                    Dr. Hős Géza

• Koczó Pál

1988-2009                                  Ordasi János

2009-től                                     Czuni-Kenyeres József

A gyülekezet a XX. század második felében három lelkészt is adott a helvét hitvallást gyakorlók számára: Kovács Sebestény Vera, Czíria János és Matyó Lajos a Börzsöny-vidéki falucskából indulva vált a reformátusok pásztorává Hollandiában és Magyarországon. A község lakossága viszont az 1950/60-as évek fordulójától folyamatosan csökken. A megélhetés kényszere távoli és közelebbi vidékekre sodorta a gyülekezet tagjait. Több tucatra tehető azok száma, akik a szomszédos Vámosmikola református gyülekezetének híveit gyarapítják.  

A 2001. évi népszámlálás során Perőcsény 393 lakosából 311 fő vallotta magát reformátusnak.

Források és felhasznált irodalom:

A Perőcsényi Református Egyházközség irattárában található anyakönyvek, jegyzőkönyvek, körlevelek.

A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526 – 1760 Szerk.: Köblös József és Kránitz Zsolt, Pápa, 2009.

Pest megye műemlékei I-II. Szerk.: Dercsényi Dezső. Magyarország Műemléki Topográfiája. Budapest, 1958.

Pest megye régészeti topográfiája XIII/2. k. A szobi és a váci járás. Szerk.: Torma István. Magyarország Régészeti Topográfiája 9. Budapest, 1993.

Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából – Hont vármegye és kiegészítések. Az Országos Széchényi Könyvtár Pesty Frigyes gyűjteményének 33. kötetéből közreadja: Bognár András. Pest Megyei Téka 7. Szentendre, 1984.

Darányi László – dr. Koczó József – Pásztor Csaba: Perőcsény – a 750 éves település. Perőcsény, 2004.

Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története I-II. k. Pozsony, 1998.

                                                                                 Koczó József