KOCZÓ JÓZSEF

A vámosmikolai katolikus templomok védőszentjeiről

A Börzsönyi Helikon olvasói előtt nem teljesen ismeretlen a Börzsöny nyugati lábánál fekvő falu katolikus egyházközségének múltja, hiszen a tavalyi februári számban Csáky Károly Vámosmikola szakrális emlékei című képes helytörténeti írása bepillantást nyújtott e témába. Most egy másik nézőpontból, a település templomai patrónusainak, papjainak, kiemelkedő személyiségeinek bemutatásával kívánunk az egykori járási székhely régi katolikus hitéletéről képet alkotni.

"Item Nycolaus sacerdos Sancti Laurentii de Michela iuratus dixit non credere (beneficium) valera ultra mediam marcam, solvit III. grossos." (magyar fordításban: Miklós pap Szent Lőrinc védelme alatt álló Mikolán fél márka tizedjövedelemmel bír, és 3 garas pápai tizedet fizet.)

A középkorból fennmaradt források általában együtt említik a települést és egyházát. Vámosmikoláról az idézett, egyik legrégibb feljegyzés az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben található. A tizedszedők feljegyezték a templommal rendelkező helységeknek, a templom védőszentjének valamint plébánosának nevét, továbbá hogy a plébánosnak mennyi a jövedelme, amely után a pápának tizedet kellett adnia. (A templomok védőszentjére vonatkozó szakkifejezések az egyháztörténeti irodalomban: patróna, patrónus, tituláris szent – a templom védőszentje, névadó szentje; patronátus – védnökség /a védőszent oltalma/; patrocínium – a templom védőszentjének ünnepe, búcsú/nap/).

A rövid írásos emlék tehát fontos információkat közöl. Mikola a XIV. század elején, a harmincas években egyházashely: temploma és papja van. Templomának védőszentje Szent Lőrinc. Plébánosának nevét is megőrizte a feljegyzés: Miklós pap. Ő az első ismert személy Mikoláról. Önkéntelenül felvetődik a kérdés: vajon nincs-e köze a község elnevezéséhez?

A mikolai plébános tizedjövedelme évi fél márka (1 márka = 60-70 garas), azaz kb. két aranyforint, melyből 3 garas tizedet fizetett a pápának.

A pápai tizedlajstromon túl Mikola plébánosát tárgyalt korszakunkban említik még 1465-ből – plebanus de M. – és ugyancsak név nélkül 1469-ből továbbá 1478-ból. 1542-ben plébániája üresedésben volt.

Mit tudunk a falu templomának tituláris szentjéről? Szent Lőrinc vértanú diakónus a legnagyobb tisztelettel körülvett szentek közé tartozik. A római kánonban is helyet kapott, s a régi római naptárban kiemelt ünnep volt vértanúságának napja: 258. augusztus 10. Életéről azonban semmi, haláláról is csak néhány megbízható történeti adat maradt ránk, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy Lőrinc hosszú időn át a leginkább tisztelt szentek közé tartozott.

Vámosmikola középkori templomát Szent Erzsébet patronátusaként is említik a feljegyzések. Nem tarthatjuk kizártnak, hogy ez egy másik templom volt. Bakács István szerint ugyanis az egyháztörténeti kutatások azt bizonyítják, hogy a patrocínium időtállóbb, mint maga az épület, s gyakran az elpusztult templom helyén felépített újnak a védőszentje is ugyanaz, mint a régié.

Hogy Vámosmikola esetében is ez történt-e, arról sem az írásos, sem a régészeti-műemléki adatok nem nyújtanak elegendő bizonyítékot. A középkori templom községbeli elhelyezkedését egy 1750 körüli településrajz alapján tudjuk behatárolni, ami feltünteti a templom alaprajzát is.

A templomocska a mai Szent János tér közelében állt. A XVIII. századi canonica visitatiók leírása szerint torony nélküli, kisebb méretű román stílusban épült templom boltozatos apszissal és sík hajómennyezettel. Mintegy 12,5 méter hosszú és 6,4 méter széles lehetett. Déli oldalon nyíló kapujának mindkét oldalán egy-egy ablak. Ugyancsak két ablak volt az alaprajz szerint a szentélyben is. Az épületet körülvette a cinterem, a temetőkert, melyben egy haranggal felszerelt harangláb állt. 1967-ben, amikor a jelenlegi óvoda helyén még a tanácsháza működött, ennek kertjében árokásással több sírt megbolygattak. Juhász Etelka régész egy rétegben elhelyezkedő négykoporsós sírt figyelt meg az árokban. A leletek a XI-XII. századból származnak (bronz fülesgombok, ezüst hajkarika), részben késő középkoriak vagy újkoriak. Valószínű, hogy a múlt században innen került elő a Magyar Nemzeti Múzeum részére átadott bronz- és ezüstkarika, Diocletianus kopott bronz érme, IV. Béla rézérme és I. Ferdinánd 1529. évi körmöcbányai veretű ezüst dénára. A sírok templom körüli temetkezésre utalnak, és annak közeli elhelyezkedését igazolják.  1997-ben, a községben folyó gázvezeték fektetésekor ugyancsak előkerültek temetkezésre utaló tárgyak: koporsódeszka és -szeg, posztódarab, csontok, hajmaradványok. Az iskola helytörténeti szakköre ezeket a leleteket a váci múzeum régészének, Tettamanti Saroltának adta át. 

Mikor változhatott meg Vámosmikolán a templom védőszentje?

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba, november 19-ére, mely napon ereklyéit áthelyezték. Ez az időpont a magyarországi török hódoltság utolsó szakaszára esik.  Nem kizárt, hogy a török hódoltság alatt vagy megszűnte után – ami az Ipoly völgyében 1685-re tehető – Mikola templomát újjá kellett építeni, és a felszenteléskor nyerte el Árpád-házi Szent Erzsébet titulusát. A 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben olvasható: A templomot a katolikusok régen építették, anyaga: kő. Szent Erzsébet királynő tiszteletére szentelték, amint ez köztudomású. 

(Fordította: Róka Lajos ny. ref. lelkész; Balassagyarmat)

(Előző havi írásunkban nyomon követhető, hogy a templomot 1700 előtt már a reformátusok használták, és 1745-ben került ismét a katolikusok használatába.)

Az esztergomi főegyházmegye honti főesperességéhez tartozó, 1745-ben templomát visszanyert vámosmikolai katolikus közösség egyházszervezetileg Nagybörzsöny leányegyháza volt 1787-ig.

A templom visszavételét A vámosmikolai róm. katolikus egyházközség élete című történeti feljegyzésben így örökítették meg:

„A nemkatolikus lelkész eltávolítása után a telek a plébániai házzal, mely fából volt és a  nemkatolikus lelkész lakta, valamint a nemkatolikus templom, mely a birtok alsó részén feküdt és már 1742 előtt is megvolt, katolikus jogokba mentek át.”

A régi középkori templom azonban a növekvő számú katolikus hívő részére kicsinek bizonyult, ezért rövidesen új templom építésébe kezdtek. Az Országos Levéltárban fennmaradt a templomépítésnek néhány hiteles dokumentuma. Olvassunk bele az utókornak számos tanulsággal szolgáló levelekbe!

A vámosmikolaiak levele Esterházy herceghez /1745/

Címzés: A megvilágosított, magasanszületett, a Szent Római Birodalom Hercegének, Esterházy Pál Antal de Galánta-nak, Foschtenstein őrgrófjának, császári és királyi Katolikus Tanácsosának, a Soproni vármegye legfelsőbb nemesség kamarásának, örökölt és valóságos főispánjának, a mi nagyságos Hercegünknek és Urunknak, Urunknak…

Aláírás:  Vámos Mikola közösségétől kézzel való továbbításra

Megszólítás: A Szent Római birodalom legfelvilágosodottabb legkegyelmesebb Herceg Urának

                    Uram, Uram…

Alattvalói alárendeltségünkben menekülünk a legkegyelmesebb Magas hercegségedhez szükségünk által kényszerítve, mert már több mint 40 éve templom és pap nélkül vagyunk vámosmikolai fáradozásainkban, és mivel templomba csak a mezőkön keresztül tudunk eljutni.

Most azonban, mivel Istennek hála legkegyelmesebb Magashercegséged által megkaptuk a templomot, arra kérjük kegyelmességedet, hogy lásson el bennünket egy lelkipásztorral is, mivel azonban nagyon szegények és vagyontalanok vagyunk, alázatosan arra kérjük legkegyelmesebb Hercegségedet, hogy legyen segítségünkre a lelkipásztor fizetését illetőleg, továbbá mivel a templom kicsi és szűk, arra kérjük Őkegyelmességedet, hogy építtesse nagyobbra a templomot. Hogy őkegyelmessége szegény templomunkra fordított költségeit a mindenttudó Isten megjutalmazza, szorgalmasan fogjuk őt kérni, hogy Hercegségedet ajándékozza meg sok évvel, és szerencsés jólétben őrizze meg sokáig.

Azonkívül Őkegyelmes Hercegségedet az irányban keressük meg kérésünkkel, hogy mivel a korcsma más alattvalóknál mindenütt egy fél évig van nyitva, és sehol nincsen egy uradalmi korcsma, és mi is csak egy fél évig látogathatjuk a korcsmát mialatt az uradalmi korcsma  egész éven át üzemben van, amiből nekünk nagy kárunk származik. Mivel nagy szegénységben élünk, nagy részeket /porciókat/ kell leadnunk az uraságnak, nagy költségeink vannak, mindenkinek eleget kell tennünk, és sehonnan sincs semmi jövedelmünk, sem keresetünk: tehát ezért kérjük a Hercegséged könyörületét, engedje meg kegyesen, hogy a mi korcsmánk egész teljes éven át nyitva tarthasson, és hogy a nagyságos uraság uradalmi korcsmája ne menjen el, hanem maradjon meg tovább is.

Amennyiben Őkegyelmessége a nagy kegyelem megvilágítása folytán a fentieket nekünk szegény alattvalóknak megteszi, fáradságos életünk ellenére mindennapi és éjszakai imáinkban és Szentmise áldozatban azért fogunk könyörögni Istenhez és az ő szerető Édesanyjához, hogy Isten hosszú életet kölcsönözzön és tartsa meg friss testi egészségben legkegyelmesebb Hercegségedet.

Őkegyelmes Hercegséged kegyes döntését várva a mi nagyságos és magasságos Urunk, Urunk 

                      Mi, Vámos Mikola falu szegény alattvalói

(A német nyelvű szöveget fordította: Nagy László, marianista szerzetes; Ausztria)

A vámosmikolaiak honti főespereshez intézett levele

Mi, Vámos Mikolai Bírák és az egész község, közakarattal elismerjük szokott élő pecsétünkkel, hogy ha Isten kegyelméből és méltóságos Hercegünk kegyelmességéből plebanust nyerhetünk, bővebb fizetésre magunkat alább írt mód szerint kötelezzük:

                                                                                               Természetben:

1./ Készpénzben                                                                            30 forint

2./ Mind közönségesen tizenkét akó Bort, fejéret adunk                     12

3./ Minden esztendőben száz pozsonyi mérő búzát: azaz                 100

4./ Minden gazda egy tyúkot, két tojást, és vajból egy itcének negyed részét

5./ Két vetésre való szántóföldet, minden vetésre be lehet vetni

      tíz pozsonyi mérőt, az az:                                                        10

6./ Egy rétet, kibül lehet két nyári szekér szénát behozni. Ezen felül

      mindenféle munkával ezen réthez és szántóföldhöz ami szükséges.

    7./ Konyhára szükséges elegendő fát.

    8./ Amikor valahová hívják őt, szent mise vagy prédikációtartás  céljából,    

         ameddig nem tudna lovakat tartani, addig két mérföldre való távolságra

        alkalmat kell erre biztosítani.

Kiadva a község pecsétjével

a fent nevezett Vámos Mikola

helység jegyzője által.

Ezt a kötelezvényt a jegyző saját aláírásával és pecsétjével megerősíti. Ezen felül még kiegészítem azzal, hogy a plébános stólája az adományok összegével együtt szükséges, hogy elérje évente kb. a 15 forintot.

Tájékoztatom még a tekintetes urat, hogy az 1-6.-ig terjedő pontok vonatkoznak a filiákra is, sőt ki kell terjeszteni azokat a mikolai kálvinistákra is, hiszen a plebanus azok felett is felügyeleti jogokat gyakorol. A perőcsényiek is ehhez a rendelkezéshez tartsák magukat.

    Kelt: Vámosmikola, 1745.  Ápr. 19. napján

(A latin nyelvű szöveget fordította: Róka Lajos)

Az 1754. évi egyházlátogatás már említést tett a jelenlegi templomról, mely a 1813. évi főesperesi látogatás feljegyzése szerint 1752-ben épült herceg Esterházy Pál Antal támogatásával. A templom belső terében a diadalív kronogrammájának kiemelt, római számértékű betűiből is az 1752.év keltezése olvasható ki:

HANC ESTERHÁZY PRINCEPS TIBI MAGDALA FIGIT (Fordításban: E templomot Esterházy herceg Magdolna neked építtettem)

A templomról részletes leírás olvasható az 1779. évi egyházmegyei látogatásról felvett jegyzőkönyben.

Visitatio Batthyanina Eccl. Börsöniensis filialis possessio Vámos Mikola

/ Batthyány-féle egyházmegyei látogatás Börzsöny leányegyházában, Vámosmikola birtokon (1779)/

Vámos Mikola

Az első: Az egyházhoz tartozó Vámos Mikola leányegyház folyó mentén fekszik, minden különösebb nehézség nélkül megközelíthető. A templom körül nincs temető terület, sík földön épült Felséges Herceg Esterházy Pál Antal kegyúri jóvoltából.

Második: Ez a templom kőből épült, zsindellyel van fedve, négyszögű kövek borítják, elölnézetből szilárd kiképzésű a torony, a templom szentélye mintegy három ölre tehető hosszanti irányban, magassága pedig körülbelül 4 ölre tehető. A tulajdonképpeni épülettest el van választva lépcsővel, ami a szentélyt kiemeli, és elválasztja a rács. A templom hajója 9 öl (hosszú) és 5 öl széles, magassága pedig 6 ölnyi. A tető javításra szorul, úgyszintén a toronyra szerelt óra is elromlott. A templom végében egy karzat van. A torony magassága a föld felszínétől számítva 15 öl, szélessége pedig 4 öl. 7 ablaka van. Biztonságos, kulccsal záródó ajtaja van. Van egy kellően megerősített sekrestyéje, amely boltozott és eléggé világos. A templom az anyaegyház és a hozzácsatolt leányegyházak céljaira van használatba. A templomnak van sírboltja is, ám a tiltó rendelkezés ideje óta abba senkit nem temetnek. Mivelhogy a templom védőszentje Mária Magdolna, akinek ünnepe július 22-én van, így annak tiszteletére épült, és akkor szokás tartani neki szentelt ünnepet is. Ebben a templomban minden 3. vasárnap szokás misézni, amit önálló lelkész végez. Ezen a templomon kívül a falu alsóbb részein vannak még maradványok az előző templomból, ezek körül egykor temető is volt

Harmadik: A templomban található egy fából készített szószék, amelynek feljárója a sekrestyéből nyílik, két jól megmunkált gyóntatószék, három oltár. Egy nagyobb méretű a többinél, amelynek oltárlapja oltárterítővel fedett, és ott elhelyezhető a kehely és a tányér. A nagyobb oltár kellékeit, vagyis amely a Fájdalmas Anya tiszteletére van szentelve, Révay Pál rozsnyói püspök szentelte fel, a Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelt oltárt pedig Nagy István. A főoltáron van elhelyezve hat, fából készült aranyozott gyertyatartó, míg a többi oltáron négy. Oda szokás elhelyezni a kereszteléshez szükséges eszközöket, egyébként a keresztvizet a sekrestyében megfelelő helyen szokás tartani. A sekrestye száraz és világos, a bútorzata miatt eléggé zsúfolt, de tisztán van tartva.

(Ford.: Róka Lajos)

A vámosmikolai katolikus egyházközség történetével kapcsolatos feljegyzésben olvasható: „Az új templom a község közepén, szép téren épült, minden irányból megközelíthető, kőből és kemény téglából, belül teljesen festve, hossza 25,5 méter, szélessége 10,5 méter.” A diadalív feliratából és az érseki látogatás jegyzőkönyvéből is kitűnik, titulusa Szent Mária Magdolna. Ünnepe: július 22. Felszentelésének pontos időpontja nem ismeretes.

Három oltára a templom felépítésének idejéből származik. A főoltár Szent Mária Magdolna tiszteletére épült. Oltárkövét, melybe Szent Modestinus és ismeretlen vértanú ereklyéit helyezték el, 1758. szeptember 11-én Révay Pál esztergomi segédpüspök áldotta meg. Az evangélium (bal) oldali mellékoltár a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére épült. Oltárkövébe 1764. október 3-án Szent Pius és Innocentinus vértanú ereklyéi kerültek elhelyezésre. Ugyancsak Révay Pál segédpüspök (későbbi rozsnyói püspök) szentelte fel. A lecke (jobb) oldali mellékoltár Nepomuki Szent János tiszteletére készült. 1778. június 4-én oltárkövébe Szent Flórián és Laudutus vértanú relikviáit Nagy István esztergomi segédpüspök helyezte el, és áldotta meg. A főoltárkép is XVIII. századi alkotás, Mária Magdolnát ábrázolja, Friedrich Bernard munkája. A templom alatt lefedett kripta található.

A mostani plébánia építése 1797-ben kezdődött el a patrónus Esterházy Miklós herceg szorgalmazásával, a nép által készített téglákból, mely az 1813. évi főesperesi látogatás idejére még nem készült el. A feljegyzés szerint udvara nagyon szűk és tűzvésznek annyira ki van téve, hogy ilyen esetben a plébános nemcsak ingóságait, de életét is alig tudná megmenteni. 1875-ben az uradalom a Baráti Huszár családé lett, s ezt követően a mindenkori hitbizomány élvezője gyakorolta a kegyúri jogokat és kötelességeket.

A vámosmikolai katolikus lelkipásztorok nevét 1787-től ismerjük. Ettől az évtől anyaegyház, míg plébánia jogúvá 1810-től vált.

1332-1337 körül                       Nycolaus sacerdos – Miklós plébános

1.           Taixlberger Mátyás helyi káplán

1790-1791                               Spurney Ignác helyi káplán

1791-1795                               Hanusovszky Clarus helyi káplán

1792                                        Morvay József helyi káplán

1792                                        Bévész Pál helyi káplán

1796-1843                               Egyházy Ádám helyi káplán, 1810-től                 

                                                  plébános

1.                             Pilliár István plébános

1854-1886                               Lakner István plébános

1887                                        Gyürki Endre adminisztrátor

          1887-1897                               Morvay Lipót plébános, 1897-ben esperes

          1898-1899                               Dr. Frenk István adminisztrátor

 1899- 1923                              Gyürky Endre plébános

 1924-1946                               Dr. Kiss Lajos plébános

 1946-1970                               Kajmó József plébános

 1970-1986                               Csornai Boldizsár plébános

 1986-1989                               Koza József plébános

 1989-1990                               Bodor György plébános

 1990                                       Béla Vince plébános

 1990-1998                               Hartung Ferenc plébános

 1998-2000. júl. 31.                   Szabó László plébános

      2000. aug. 1.-2011. jan. 18.      Kalácska Ferenc plébános

2011. jan. 18-tól                       Medgyes Tibor plébánia-vezető

Az önállósult vámosmikolai római katolikus egyházközség 1787. októberében helyi káplánt kapott Taixlperger Mátyás személyében, aki 1790. január 9-ig szolgált itt. Őt 1790. április 3-tól 1791-ig Spurney Ignác követte. 1791 és 1795 között Hanusovszky Clarus ferences páter a helyi káplán. A tiltó rendelkezések ellenére, minden bizonnyal őt temették utolsóként a templom alatt lévő kriptába, 1795 decemberében. Németh Lajos szerint 1792-ben Morvay József és Bévész Pál káplánkodott Vámosmikolán. Az anyakönyvekben viszont nem találtam nevüket. 1796. január 10-én Egyházy Ádám került Vámosmikolára helyi káplánnak.

Egyházy Ádám, a Pozsony megyei nemes 1764. április 9-én született Szempcen. 1788-ban fejezte be a négyéves teológiát Pozsonyban, a Seminarium Generallban. Ezután Vásárúton volt lelkész, 1791-től Lekéren, majd innen került Vámosmikolára. 1810-ig káplán, majd 1843. november 25-én bekövetkezett haláláig a község plébánosa volt. Későbbi utóda, Lakner István plébános Simor bíboros hercegprímás felkérésére 1886. március 15-i keltezéssel a készülő Némethy-féle „Series….” részére ezt jelentette: „Egyházy Ádám plébánosnak maradandó érdeme az, hogy Vámosmikola német hitközséget magyarrá tette.”

A helyi temetőben található síremlékén áldásos tevékenységét a hálás hívek így örökítették meg:

„Itt fekszik a pásztor

a bárányok között,

akiket 48 éven át legeltett,

igével és példával táplálékot adva.

Egyházy Ádám

meghalt Vámosmikolán

79. éves korában,

az üdvösségnek 1843. évében

november 25-én”

(Fordította: Molnár Frigyes tanár úr;

Vác, Madách Gimnázium)

A katolikus egyházközség három temetőjéről rendelkezünk adatokkal:

   Az első a középkori templom körül helyezkedett el. A második az Ipoly-parton, az egykori major helyén volt (a katonai felmérések térképen is jelölik). A jelenlegi sírkert mintegy 200 éve lehet a község délkeleti részén, ugyanis a halotti anyakönyvben 1806 júniusban tesznek említést az új temetőről. Egyházy Ádám plébánost már ide temették (1843), a nagykeresztet felirata szerint 1853-ban állították.

Források és felhasznált irodalom:

Monumenta Vaticana Hungariae – Magyarországi Vatikáni Okirattár I/1. A pápai tizedszedők számadásai 1281 – 1375. Budapest, 1887.

Magyar Országos Levéltár Térképgyűjtemény, Budapest. T. 2No. 1167.     

Esztergomi Főegyházmegye PLt. Visitationes Canonicae 1559-1852. Liber 19. Hont és Liptó megyék. 42-44. pag. OL Filmtár 23445-ös doboz.

OL Esterházy cs. lt. P 108. Rep. 80. Fasc. 0. N°190 et N/a. OL Filmtár 17538-as doboz.

A vámosmikolai róm. kat. egyházközség élete. Római Katolikus Plébániahivatal irattára, Vámosmikola.

Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt. Budapest, 1971.

Diós István, dr.: Szentek élete. Budapest, 1984.

Némethy, Ludovicus: Series parochiarum et parochorum archi-dioecesis Strigoniensis; Esztergom, 1894.

Pest megye műemlékei I-II. Szerk.: Dercsényi Dezső. Magyarország Műemléki Topográfiája V. Budapest, 1958.

Pest megye régészeti topográfiája. A Szobi és a Váci járás. (XIII./2.) Szerk.: Torma István. Magyarország Régészeti Topográfiája 9. Budapest, 1993.

Megjelent: Börzsönyi Helikon, 2011. május