Dr. Csáky Károly köszöntése 

60 éves az Ipolyságon élő, alkotó tanár, helytörténeti kutató, etnográfus, közíró, költő. Nevét és munkásságát nem csupán lakóhelyén és környékén, szülőföldjén az Ipoly középső folyásvidékén, hanem környékünkön, a Börzsöny-vidéken az Alsó-Ipoly mentén, így Szobon is sokan ismerik. Sőt, tudományos munkássága által a Felvidéken, a honti, nógrádi tájakon és Magyarországon is a határainkon túl alkotó néprajzkutatók, helytörténészek kimagasló személyiségének tartják.

    Honnan indult, milyen tudással vértezte fel magát, s hol tevékenykedett Csáky Károly? 1950. október 24-én született – mint Önéletrajzában olvashatjuk – a Hont megyei Kelenyén. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában és a szomszédos Ipolyszécsénkén végezte. Már felsőtagozatos diákként megjelentek tudósításai, riportjai a korabeli lapokban. Középfokú tanulmányait az ipolysági magyar tannyelvű gimnáziumban végezte. Az írással itt sem hagyott fel: főszerkesztője volt az iskolai havilapnak, ott jelent meg első verse is.

   1973-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon szerzett magyar-angol szakos tanári diplomát, majd 1983-ban ugyanott doktorált. Főiskolai évei alatt részt vett az Új Fórum című lap szerkesztésében, versei, könyvkritikái megjelentek az Irodalmi Szemlében is.

   Diplomájának megszerzése után az egykori Hont megye Ipolyságtól keletre fekvő, palócok lakta kistelepülésén, Ipolybalogon kezdte pedagógusi pályafutását és néprajzi gyűjtőmunkáját. 1973-tól 1990-ig tanított az Árpád-kori koronás templomáról ismert faluban, miközben családjával négy évig Ipolyhidvégen lakott. Felesége, Bodonyi Júlia szintén pedagógus. Három gyermekük született: Attila, 1973; Anikó, 1974; Julianna, 1985.

   Dr. Csáky Károly lakóhelyén a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) kultúrfelelőse, vezeti az országos hírű Madách Imre Irodalmi Színpadot, másfél évtizeden át a Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottsága Irodalmi-Nyelvi Szakbizottságának elnökeként szervezi a Madách- és Mikszáth-napokat. Ekkor nyílt meg Szklabonyán  a Mikszáth-emlékház is.

   1990-92 között az ipolysági alapiskolában és óraadó tanárként a helyi gimnáziumban tanít. 1992-ben alapító igazgatója az ipolysági Fegyverneki Ferenc Magyar Tannyelvű Egyházi Alapiskolának majd 1995-ben a Nyolcosztályos Egyházi Gimnáziumnak, ahol 1998-ig tanít. Működése alatt indult a Fészek című diáklap, létrejött a Kisgaléria és az Ipolyi Arnold Alapítvány, hat éven át megjelenteti az Iskolai Emléksorok egy-egy kötetét. Pedagógusi munkája mellett éveken át vezeti az ipolysági Honti Közművelődési Klubot, valamint a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körét. Több néprajzi-honismereti, képzőművészeti kiállítást, tudományos konferenciát szervez. Nem kis szerepet játszik abban, hogy Ipolyság és Szob, a Honti Múzeum és a Börzsöny Múzeum közötti kulturális, szakmai kapcsolatok létrejöjjenek, megerősödjenek.

   1998-tól a Paláston a Palásthy Pál Magyar Tannyelvű Egyházi Iskola magyar-angol-néprajz szakos tanára. 

   Közben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatott tanulmányokat, s 1999-ben etnográfusi és néprajztanári diplomát szerzett, majd ugyanott 2000-ben summa cum laude eredménnyel PhD tudományos fokozatot.

   Számomra Csáky Károly Zalabai Zsigmonddal együtt egyfajta feleszmélést nyújtott az 1980-as évek közepén. Ekkor jelent meg ugyanis Zalabai Zsigmond Mindenekről számot adok (1984) és Csáky Károly Honti barangolások (1985) című honismereti, helytörténeti könyve. A kiadványok azzal a felismeréssel szolgáltak, hogy szülőföldünknek, a községeknek, váraknak mélységes múltja, története van, nemcsak néhány soros, mint amilyennel diákként Borovszky féltve őrzött munkájában (Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város) találkozhattunk.

   A ’80-as évek nyelvészeti tanulmányai (személynevek, a háziipar szakszókincse) után a 1990-es évek elejétől munkásságában egyre inkább a néprajzi témájú alkotások születtek.   Néprajzkutatóként feldolgozta az emberi élet jelentős fordulóihoz kötődő Ipoly menti szokásokat, hiedelmeket (születés, párválasztás, házasságkötés, halál). Etnográfia szakon készített szakdolgozata „Nem halt meg, csak alszik”, PhD-doktori értekezése A Középső-Ipoly menti palócok népi hiedelemvilága (Egy határ menti régió népi hiedelemrendszere) címmel jelent meg nyomtatásban.

   Eddig több mint 30 önálló kötete jelent meg könyvalakban, a KT Könyv- és Lapkiadó Honismereti Kiskönyvtár (Révkomárom) sorozatában pedig több mint 20, településeket bemutató kisfüzete jelent meg. Többek között elkészült a téli ünnepkör (Katalin-naptól Gergely napig) valamint nyári és őszi ünnepkör (Szent Ivántól Erzsébet-napig) szokásait és hiedelmeit bemutató kötete. A közelmúltban Szakrális emlékeink nyomában címmel indított könyvsorozatában az egykori Hont és Nógrád megye településeinek tárgyi egyházi emlékeit (templomok, kápolnák, oltárok, képek, szobrok, feszületek, keresztek, síremlékek) mutatja be, míg a faluképeket tartalmazó köteteiben a helytörténet, hagyományok, szokások rövid bemutatásán túl megjelennek a közelmúlt és a jelen problémái is: kitelepítés, szövetkezetesítés, megélhetés, a lakosság fogyása, a magyar tannyelvű iskolák sorsa. 

  Az 1990-es évek elején Hont vármegye két egykori székhelyének, Kemencének és Ipolyságnak általános iskolái „Múlttal a jövőért” címmel helytörténeti, néprajzi, természetismereti, irodalomtörténeti vetélkedősorozatot indítottak 10-14 éves tanulók részére.   A felkészüléshez elég szűkös volt a megyére vonatkozó helyismereti irodalom. A Honti Lapok ekkortájt kezdte közölni Csáky tanár úrnak a megyében született jeles személyeiről írott kisportréit. E cikkek és a Honti barangolások lapjai aztán fénymásolatként jutottak el a diákokhoz, s szolgálták a fiatal generációk – de nem utolsó sorban az őket felkészítő tanárok – hiányos helytörténeti ismereteinek gyarapítását. Csáky Károly példaértékű munkásságának köszönhető, hogy műveiben ma már az egykori vármegye hely- és művelődéstörténete, néprajza iránt érdeklődők és kutatók megtalálják a nekik szükséges ismereteket, információkat.

  Néprajzi gyűjtő, kutatómunkáját az Ipoly mindkét partján végzi. A települések, községek meghívására szívesen vállalkozik előadás tartására. Az elmúlt években Perőcsényben, Vámosmikolán és Szobon is két-két alkalommal tartott előadást, találkozott munkássága iránt érdeklődőkkel.

   Szakmai, tudományos tevékenységéért Magyarországon és Szlovákiában is több elismerésben részesült. Többek között a Magyar Kultúra Lovagja (2004), a Madách Posonium Irodalmi Díj Különdíját kapta az „Ó, szép piros hajnal“ című kötetéért, néprajzi és helytörténeti munkásságáért (2005). Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, a Magyar Néprajzi Társaságnak, Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak és 2006-tól a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja.  Önálló kutatóként tanári tevékenysége mellett viszont nem a legszerencsésebb körülmények között dolgozik. Termékeny alkotó munkáját ugyanakkor magas fokú hivatástudattal, hittel, akaraterővel végzi.

   60. születésnapja alkalmából kívánjuk, hogy hontológusi, etnográfusi, palóckutató munkáját még évtizedeken keresztül töretlen kitartással, szellemi frissességgel és jó egészségben végezze.

                                                                                                          Dr. Koczó József

A cikk története:

Október 6-án elküldtem a Szobi Hírnök szerkesztőségének, hogy az októberi számba bekerülhessen. Az önkormányzati választások szobi eredménye miatt a lap csak novemberben jelent meg, amiben nem jutott hely az Ipoly-völgy jelenkori etnográfusának köszöntésére. 

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!