Vámosmikola régi iskoláiról
A mikolai református iskola
Vámosmikolán a református iskola 1906-ban indult. Az iskolát Kovács Sebestyén Kálmán pásztói református lelkész szervezte meg. Adatközlőm, Olexa József ebben ismételten járta az első évet gyenge tanuló lévén, és mint mondta: akkoriban gyakori volt a „lógás”. Tanítója idegen nő, kinek nevére nem emlékezett. Az iskola /tanterem/ működési helyeit viszont a következő sorrendben nevezte meg:
1. Péli Szabó házának egyik szobája (Huszár utca 24. sz. alatt, jelenleg is
„Péli” Szabó Vilmos lakása)
2. Hugyecz-féle, később Podelenszki ház (Petőfi utca 28.)
3. a Giczi-féle ház (Kossuth utca 17.), ahonnan elköltözött a zsidó iskola a
Koma-udvarba, Groszman Jakab üzletének udvarába.
4. és egyben utolsó helye: a jelenlegi református templom helyén álló épület
(Kossuth utca 27. szám). Olexa József itt fejezte be tanulmányait 1912-
ben.
Az iskola után 3 évig ismétlés volt, hetente kétszer félnapos foglalkozás.
Tanított tantárgyak: olvasás, írás, számtan, földrajz, történelem, állatok és
növények ismerete. A gyermekek felszerelése: ABC-s könyv, palatábla; az első és második osztályosok tintával nem dolgoztak. Adatközlőm szerint, egy
hatodikos diák most többet tud, mint akkor egy tanító.
Az iskola egy tantermes volt, a tanító is ott lakott. Az imaház és a harangláb
később épült. Ipolypásztó után Perőcsény fiókgyülekezete lett Vámosmikola.
Kovács Sebestény József Balassagyarmaton volt katonapap, onnan került Perőcsénybe. Az itt működő tanerők közül Czukrász Margitra (Dr. Czukrász Zoltán orvos testvére) és Csintalan Aladárra, az utolsó református tanítóra emlékszik. Szatmáry István falukrónikája is megőrizte néhány tanító nevét: Pogány Margit tanítónő, Vezerneczky Ilona tanítónő és Bordán József tanító.
A vármegyemonográfia is Csintalan Aladár református kántortanítót említi az 1930-as évekből. A tanító úr 1879-ben született Aranyoson, középiskoláit Budapesten, a képzőt Pápán végezte. Felsőbörzsönyben kezdte meg pedagógiai működését, majd Kispiriten, Aranyoson, Somlyóvecsén, Tatán, Ócsán működött. 1930 óta tanít Vámosmikolán, ahol az énekkarnak is karnagya. Neje Bugyi Terézia. Az igazgató tanító a mikola református iskola utolsó (?) pedagógusa volt. 1942-ben itt hunyt el, sírja a helyi református temetőben található.
Itt nyugszik
CSINTALAN ALADÁR
Ref. ig. tanító
Élt 63 évet
1942 május 4.
Zsidó iskola Vámosmikolán
A zsidó iskola első helye a Giczi-féle ház (Kossuth u. 17.), mely korábban Minka néni tulajdona volt. Később Szabó Vince lakott itt, utána idős Giczi szabó került ide, aki elvette Szabó Vince özvegyét. Az ő fiuk volt Giczi Gyula. Később meghalt Szabó Vince egykori felesége, így maradt a házban Giczi.
A zsidó iskola ezután a Koma-házba (Petőfi u. 3.) került. Korábban itt egy Pálfi nevű asztalos lakott, a műhelye is itt működött. Miután Pálfi a Szobi út 2. szám alatti házát felépítette, odaköltözött. Ezután került a zsidó iskola az ő egykori műhelyébe. Adatközlőm a zsidó iskola megszűnésének időpontját nem tudta. Vele a református iskolába (1912-ig) nem jártak zsidó gyerekek.
A vámosmikolai zsidó iskola fennállásáról már Komlóssy főtanfelügyelő az 1890-es évekből említést tett: „E község területén még van egy nyilvánossági joggal felruházott, 25 tanulóval bíró izraelita elemi népiskola.” Szatmáry Istvánnál, mint olvastuk – a mikolai idős emberek visszaemlékezése alapján –, Zinger, Müchelbach és Laufer Andor zsidó tanítók nevét találjuk.
Ruhig György ekként emlékszik vissza a vámosmikolai zsidó hitközség által szervezett tanításra: „A mikolai hitközség a kisebb-nagyobb városokban élő magyarországi zsidóság tipikus képét mutatta. Egy mikrokozmosz volt, melyben a zsidóságnak majdnem minden rétegét meg lehetett találni a szegénytől a gazdagig, az iparostól a kereskedőig, az újságárustól az ügyvédig. Annak dacára, hogy a harmincas évektől már nem volt nagy létszámú a helyi zsidó lakosság, a családok száma a környékkel együtt meghaladta a negyvenet. A családok zöme tősgyökeres mikolai: itt születtek, az iskolát a helyi elemiben végezték. Az én koromban már nem volt lehetőség a /zsidó/ iskolát fenntartani (1930-), így generációm zsidó gyerekei a református elemiben végeztek…A templom /zsinagóga/ bejáratánál volt a „chéder” és egyúttal kis templom, ahol a gyerekek tanulták az „alef-bét” betűit, az imákat, a chumást. Télen fűtve volt az imádkozások idejére…Kántorunk Katz bácsi, aki sok generációt tanított az alef-bétre és a hit rejtelmeire, míg később fiuk, Lázár vette át a nádvesszőt a tanításhoz.” Nyilvánvaló, hogy ez az 1930-as években folyó tanítás nem a századfordulón működő nyilvános iskola keretében ment végbe. Ugyancsak az Örökmécses című kiadvány közli Vámosmikola zsidó hitközségének működéséről az alábbiakat: „Volt rabbi, metsző, tanító és samesz. 1934-től a vészkorszakig Deutsch Menachem rabbi egy jesivát is tartott fenn. Az iskolába, magas színvonaláért, még keresztények is beíratták gyermekeiket. Egy időben még egy pár középiskolai osztály is működött. Az 1938-ban kezdődő zsidótörvények dacára, a helybeli hatóságok bizonyos fokig megvédték az iskolát.”
Néhány évvel ezelőtt Vámosmikola zsidóságáról írtam egy dolgozatot. Gyűjtőmunkám során csak a Szatmáry Istvánnál Zinger néven említett tanítóra bukkantam az anyakönyvekben:
Singer Miksa okleveles tanító (sz. 1863 k., Gyömöre, Győr vm.) és neje
Meiser Fanni (sz. 1872 k. Léva, Bars vm.).
Gyermekeik:
Singer Imre (sz. 1903. dec. 12., Vámosmikola).
Singer Ernő (sz. 1906. jún. 22., Vámosmikola).
Jungreisz Sámuel első rabbi (Ruhig György csodarabbiként említi) Róza
nevű leánya szintén egy Singer Ernő nevű tanítóhoz ment nőül, de ő pápai
lakos volt.
Illő azonban, hogy megismerjük a jesivát működtető tudós rabbi, Deutsch Manó életútját!
Deutsch Menachem Zvi /Manó/ kerületi főrabbi Vámosmikolán. 1898. okt.13-án született Balassagyarmaton. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, teológiai tanulmányait atyjánál, Deutsch József Izrael gyarmati főrabbi mellett végezte. A családjában ő volt a 101. lelkész. A Deutsch család tagjai sorából kerültek ki Balassagyarmat főrabbijai a XIX. század közepétől. A morvaországi Raudnitzban 1812-ben született Deutsch Áron Dávid 1851–1878 között a város harcias szellemű, ortodox főrabbija. Balassagyarmaton hunyt el 1878. ápr. 26-án. Fia, Deutsch József Izrael (sz. 1839, Pozsony) 1878–1922 között volt a város főrabbija. 1922-ben a városban ragadta el őt a halál. Utóda fia, Deutsch Dávid, Manó ikertestvére, 1922–1944 között állt a hitközség élén, mint a város utolsó főrabbija. 1944 júniusa után ő is testvére sorsában osztozott.
Deutsch Manó előbb Balassagyarmaton volt fogházi lelkész és hitközségi segédlelkész. A Nógrádi Hírlap 1934. évi júl. 15-i száma tudósít a vámosmikolai izr. hitközség kerületi főrabbi hivatalába történt beiktatásáról. Művelt, nagy tudású tanítója volt a hitközségnek, atyjához hasonlóan ő is foglalkozott egyházi irodalommal. 1944-ben feleségével és 8 gyermekével együtt Auschwitz poklába került. /Megjegyzendő, hogy a gyermekek számáról ─ anyakönyvi adatok híján ─ eltérőek az emlékek. Olexa Józsefné tíz gyermekről tud; nevük: Ágnes, Ábris, Izsó, József (Joszi), Klára, Jozefina, Róza, Yetta, Fülöp (Mojzsi) és Éva./
A vámosmikolai katolikus iskolának is akadt néhány zsidó tanulója. Az anyakönyvekben a következő adatokra bukkantam:
Az 1915/16. tanévben az I. osztály előmeneteli és mulasztási naplójának 12. sorszáma alatt szerepel Berger Ilona (szül. Ipolypásztó, 1909. ápr. 17.); vallása: izr., szülők vallása: izr.; atyja: Berger Mór, mészáros; lakás: Vámosmikola. A tanuló előmenetele: jó-jeles-kitűnő. A következő tanévben ugyancsak itt végzi a második osztályt is. Születésének helyeként már Vámosmikolát tüntették fel. Tanulmányi eredménye továbbra is jeles-kitűnő.
Az 1916/17. tanév I. osztálya előmeneteli és mulasztási naplójában 56. sorszám alatt Krausz Endre található (szül. Erzsébet falva,, 1910. ápr. 6-án); vallása: izr., szülők vallása: izr.; gyámja: Krausz Józsefné kocsmáros; lakása: Vámosmikola. Tanulmányi előmenetele: kitűnő. Krausz András névre jeles-kitűnő bizonyítvány kiadva: 1920. aug. 8-án. Veszelák Dezső.
Ebben a tanévben a II. évfolyamban több zsidó származású gyermek tanult. Révész Sándor (szül. Verebély, 1909. máj. 26.) vallása: izr., szülők vallása: izr.; atyja: Révész Ábris, lakása: Vámosmikola. Tanulmányi eredménye: kitűnő.
Groszman Andor (szül. Vámosmikola, 1909. febr. 6.), vallása: izr., szülők vallása: izr.; atyja: Groszman Lajos, lakása: Vámosmikola. A tanuló előmenetele: jó-jeles-kitűnő.
A IV. osztály tanulói között Groszman Klotild (szül. Vámosmikola, 1907. júl. 22.) nevével találkozunk. Vallása: izr., szülei vallása: izr., atyja: Groszman Zsigmond kereskedő, lakása: Vámosmikola.
Glaser Aranka (szül. 1913. okt. 16.), vallása: izr., az 1925/26. tanévben II. évfolyamra járt, az 1926/27. tanévben IV. évf. (Ekkor szül idejét 1915. febr. 14-nek tüntetik fel!) Apja: Glaser Mór.
Az 1938/39. tanév ismétlő, I. évfolyamára jártak:
Blum Edit (szül. 1926. VI. 23. izr. apja: Blum Simon);
Rosner Lenke (szül. 1926. VIII. 19. izr. apja: Rosner Gusztáv);
Büchler Edit (szül. 1926. V. 23. izr. apja: Büchler Izidor);
Schönberger Edit (szül. 1926. II. 1. izr. apja: Schönberger Dávid).
Újabb adatokra az 1941/42. tanévben bukkanunk. A II. osztály anyakönyvi naplója szerint Deutsch Ernő (szül. Vámosmikola, 1934. aug. 10.) izr. vallású tanuló, Deutsch Manó főrabbi gyermeke itt tanul. Tanulmányi eredménye vegyes: elégségestől a kitűnőig terjednek osztályzatai. A következő tanévben a III. évfolyamot végezte, eredménye: jeles.
Az első háborús tanévben a IV. osztály tanulói voltak:
Abelesz Veronka (szül. Vámosmikola, 1932. VII. 5. izr. apja: Abelesz Géza magánzó), tanulmányi eredménye: kitűnő. Deutsch Flóra (szül. B. Gyarmat, 1932. IX. 15., izr. apja: Deutsch Manó rabbi), jeles-kitűnő. A következő esztendőben V. osztályba jár, eredménye jeles. Rosner Irén (szül. ?, 1932. I. 29. izr., apja: Rosner Vilmos kereskedő), kitűnő.
Az 1940/41. tanév ismétlő évfolyamának III. osztályosai között a következő tanulók nevét találjuk:
-
Büchler Edit (szül.: Vámosmikola, 1926. V. 23.) izraelita vallású, gondviselője Büchler Izidorné mészáros.
-
Blum Edit (szül.:Vámosmikola, 1926. V. 25.) rk. (!) vallású, apja Blum Simon szabó mester.
-
Schönberger Frigyes (szül: Vámosmikola, 1927. XI. 19.) izraelita vallású, apja Schönberger Salamon kereskedő.
Az 1942/43. tanévben I. osztályba járt Groszman Sándor (szül. Vámosmikola, 1936. máj. 10., izr. apja: Groszman Ábrahám kereskedő), kitűnő. A VI. évfolyamot végezte Fleischmann Berta (szül. Dunaszerdahely, 1930. izr., gondviselője: Rosner Gusztáv), jeles-kitűnő.
A Vámosmikolai M. Kir. Állami Polgári Fiú- és Leányiskola
Az iskola indulásáról és első évéről az 1926/27. iskolai év értesítője alapján alkothatunk képet. (Merényi Sándor: A Vámosmikolai M. Kir. Állami Polgári Fiú- és Leányiskola I. értesítője az 1926/27. iskolai évről. Balassagyarmat, 1927.)
„Vámosmikola művelődésének történetében határkövet jelez az állami polgári iskola felállítása. Régi idők mulasztását pótolta, sokak reményét, rég óhajtott vágyát váltotta valóra. Az iskolánk keletkezésének története visszanyúlik közvetlenül a háború utáni időkbe. A közönség részéről a vágy az állami iskola elnyerhetéséért sokkal erősebb volt, semhogy a kérdést sokáig elodázni lehetett volna. Amint a viszonyok kisé konszolidálódtak, újra komoly formában indult meg a mozgalom, hogy sokak kívánsága valóra váljék. Méltóságos Pályi Pál főispán urunk, Nagyságos baráti Huszár Tibor földbirtokos úr, gondnokságunk elnökével, iskolánk nagylelkű telekadományozójával, Fodor Vilmos dr. főszolgabíró úr, gondnokságunk alelnökével, községünk érdemes képviselőtestülete: Lehotzky Károly dr. főjegyzővel az élén, támogatva Karafiáth Jenő dr. képviselőnk által, úgy a Kultuszminiszter úr Őnagyméltósága, valamint Dulovits Árpád Őméltósága, a polgári iskolai ügyosztály vezetője részéről a legteljesebb jóindulattal találkoztak, és e sorok írója 1926. szept. hó 27-én megbízást kapott, hogy szervezze meg a vámosmikolai állami polgári fiú- és leányiskolát.
Az iskola első igazgatója ekként indokolta a polgári iskola felállításának létjogosultságát: „Vámosmikola a szerencsétlen megcsonkítással (Utalás Trianonra. – K. J.) egy zárt földrajzi területnek a legjelentékenyebb helye, mely a nagyobb helyek kultúrájától el van zárva, és így rá van utalva, hogy önmaga termeljen magának magasabb kultúrát. Közgazdasági élete a földmívelésen, szőlőkultúrán, iparon és kereskedelmen épül fel. A polgári iskolák életrehívásának célja: a földmíves, iparos és kereskedő osztály műveltségének szintjét emelni. Vámosmikolán felállított polgári fiúiskolának is csak az lehet a célja: művelt földmíves, iparos és kereskedői osztályt nevelni és majdan a V. K. M. magas intenciói szerint kifejlesztendő gazdasági középiskola lesz hivatva arra, hogy a vidék gazdatársadalma, iparos és kereskedő világa ifjúságának úgy az elméleti, mint a gyakorlati műveltséget megadja.
E mellett még egy magasztos, nemes missziót is kell teljesítenie, terjeszteni, erősíteni – e szomorú trianoni határon – a magyarság hazafias érzését és szellemét. Ezeket a célokat fogja szolgálni, lankadatlan törekvéssel megvalósítani és így minden hazafiasan gondolkozó, önzetlen ember örömmel üdvözölheti ezt az új kulturális intézményt, mely e vidék magyarságának művelődési súlypontja lesz.
Nem kevésbé fontos e vidékre nézve a polgári leányiskola kérdése. A négy polgári megadja a leánynak azt az általános műveltséget, amire egy házias asszonynak szüksége van, és ha a kiképzés a családi neveléssel összhangban történik, akkor ezt a szép célt szépen megvalósíthatja az iskola, másrészt elméleti tudással, kenyérkereseti pályára való előkészítést is szolgálja.”
Nem lehet tudni azt, hogy az 1960-as évek elején, amikor a váci mezőgazdasági technikum elindította a vámosmikolai osztályokat, valaki olvasta-e Merényi Sándor igazgató úr fentebb idézett sorait. A középfokú képzés 2001-ben történt megszüntetését ugyanis jelenleg már érzi e vidék, néhány év/tized/ múlva pedig szenvedni fogja annak hiányát.
A szervezést 1926-ban nehezítette, hogy az iskola indítása körüli bizonytalanságok miatt a módosabb szülők távolabbi intézményekbe íratták be gyermekeiket, megfelelő elhelyezést kellett találni továbbá figyelemmel kellett lenni a lakosság pénzügyi teherbíró képességére is.
Az iskola elhelyezését sikerült a korábbi egészségtelen, a pedagógiai feltételeknek meg nem felelő régi magániskolából a főbb utcákban három átalakított szobában elhelyezni két osztállyal és egy szertárral. A református és evangelikus hitoktatás is otthont nyert, a berendezést a katolikus elemi és a régi magániskola bútorzatából sikerült előteremteni. A fiúk és lányok külön elhelyezése is megoldódott, ami az akkori nevelés-tanítás alapvető feltétele volt.
Az iskola fennállásának első évében megkezdődött a baráti Huszár Tibor által felajánlott három holdas telken a tornacsarnok építése is. Az épület a tanévben 8 hónap alatt el is készült, 1927. június 12-én már szülői értekezletet tartottak benne. Mellette tervezték a polgári iskola számára négytantermes épület emelését, mely pénz hiányában már nem valósult meg. Felépülése esetén Vámosmikola közoktatása más irányt vehetett volna!
Nem kis nehézségek árán sikeresen zárult a tanítványok szervezése is. 39 tanulót, 11 lány, 28 fiú növendéket tudtak toborozni. A szomszéd és a távolabbi településekről a közlekedési lehetőségek mostoha volta miatt a bejárást helyenként csak úgy tudták biztosítani a szülők, hogy közös hozzájárulással szekeret és lovat vásároltak vagy gyermekük gyalogszerrel látogatta az iskolát.
Az iskola vezetésére Merényi Sándor, a dunaharaszti állami polgári iskola nyelv- és történettudományra képesített tanára kapott megbízást. A tanári kar tagjai: Somodi Márton történelem-földrajz szakos középiskolai tanár, Horváth Ferenc tanár óradíjas helyettes, Lukácsffyné Knauer Margit okl. elemi isk. kézimunka szakos óraadó tanár továbbá dr. Kiss Lajos plébános római katolikus, Dömjén Károly segédlelkész református, Péter Henrik ágostai evangélikus, Katz Jakab izraelita hitoktató. Iskolaszolga: Sinkó Péter.
Az iskolába a beíratás szeptember 24-27. között történt. A 39 elsőéves tanulón kívül a III-IV. évfolyamba 13 magántanuló is jelentkezett, így összesen 52 növendék számára 1926. szeptember 28-án ünnepélyes tanévnyitásra, 29-től rendes tanításra került sor. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő tanulóknak tandíjmentességet engedélyezett: Bertan István, Bertók Béla, Durján Miklós, Göbölös Pál, Hubik Antal, Kempf Jenő, Kóka Vilmos, Kocsner József, László János, Müller Géza, Szabó Ferenc, Váradi Sándor, Bertan Margit, Fischer Irén, Göbölös Mária, Kovács Eszter, Pálos Margit. A tandíjmentesek az össztanulók 44 %-át tették ki.
A tanév fontosabb eseményei:
–
részvétel Budapesten az országos tanügyi kiállításon;
–
műszeres meteorológiai megfigyelések végzése;
–
tanulmányi kirándulás a perőcsényi Salgóvárhoz valamint Budapestre;
–
-
propaganda kirándulás Nagybörzsönybe és Perőcsénybe, szaktárgyi a
helybeli kertészetbe és majorokba;
–
1927. május 23-án Dulovits Árpád ügyosztályfőnök, dr. Karafiáth Jenő
-
-
képviselő és Podhorányi József prelátus-kanonok megtekintik az elkészült
-
tornacsarnokot;
–
-
1927. június 1-jén Neproszell Károly kultuszminiszteri számtanácsos átadja
-
az iskolának a tornacsarnokot;
–
-
iskolai ünnepélyek: október 6-án, november 13-án és 22-én, március 15-én,
-
-
május 31-én és június 4-én; június 16-án tornaünnepély, június 29-én
-
záróünnepély.
A tanári testület a tanév során egy alakuló, 2 módszeres, 2 ellenőrző, 2 osztályozó, 2 szülői, 10 rendes havi, 3 rendkívüli és egy záróértekezletet tartott. Fontos megállapítás a tanulókról: „…fiú növendékeink viselkedése és ernyedetlen szorgalma példás”.
A jelenlegi közoktatási gyakorlat számára is tanulságos lehet az évkönynek néhány további passzusa:
„…ügyes beosztással az állandó felügyeletet a tanítás előtt, óraközben, tanítás végén biztosítottuk. A tanulóifjúság párban, katonás rendben hagyta el az osztályokat és tért oda vissza, ugyanígy tanári felügyelettel párban hagyta el az iskolát és vonult otthonába.
Tanításunkat a rendes iskolai szüneteken kívül kényszerszünet nem zavarta meg.
Szülői értekezletek. Az iskola és a szülői ház közti kapcsolat létesítésére meglátogattuk tanulóinkat otthonukban, hogy a szülőkkel a gyermekük nevelő-tanítását megbeszéljük, ugyanezt szolgálták a szülők látogatásai is az iskolában, továbbá a szülői értekezletek.”
Az iskolai könyvtár alapját baráti Huszár Károly 22 darabos könyvadományával rakta le. A magas tankönyvárak miatt a tanév elején sok szülő félt gyermekét beíratni a polgári iskolába. A tanári kar e súlyos gondon a tanulók segélykönyvtárának létrehozásával enyhített. 192 darabból álló félkeménykötésű tankönyvvel sikerült a rászoruló tanulókat olvasnivalóhoz juttatni. A tankönyvalap támogatói: baráti Huszár Tibor földbirtokos, a takarékpénztár, Vámosmikola nagyközség, Schusdek Ármin nagybérlő, dr. Kiss Lajos plébános, dr. Lehoczky Károly főjegyző, Piroska Árpád vámfőnök, Szláby László járásbírósági elnök, Márkus Dezső gyógyszerész.
Az induló iskola munkáját a taneszközök teljes hiányával kezdte. A szertárak felszerelése a tanulók közreműködésével történt, a meteorológiai állomás házilag készült el, s 13 féle gyűjtemény állt össze a tanév során. Beszereztek 5 térképet, 4 szépírási fali táblát, 2 fali táblát, egy-egy szoborállványt, írógépet, ugrómércét, ajándékba kaptak egy focilabdát.
A tanulók nevelése, tanítása jóváhagyott órarend, tantárgyfelosztás és tanmenet szerint történt. A munkát semmi gátló körülmény nem zavarta. Az iskolában ifjúsági egyesületként a fiúkat tömörítő Széchenyi Sporkör valamint a lányok számára a Zrínyi Ilona Sportkör működött.
A polgári iskolában a következő tanulók fejezték be eredményesen az 1926/27. tanévet:
I. fiúosztály. Osztályfőnök: Somodi Márton
Banda István, Bander László, Bertók Béla, Bertan István, Csikós László, Dávid József, Dávid Pál, Durján Miklós, Fekete Ernő, Fidel Vilmos, Göbölös Pál, Hellner János, Hubik Antal, Kempf Jenő, Kocsner József, Kóka Vilmos, László János, Lukács László, Müller Géza, Paulik Jenő, Petrás Gyula, Reitinger Ferenc, Sinkó Béla, Szabó András, Valek Lajos, Váradi Sándor, Zajicsek Ferenc.
I. leányosztály. Osztályfőnök: Horváth Ferenc
Bertan Margit, Bonyhai Margit, Fischer Irén, Gál Aranka, Göbölös Mária, Groszmann Eleonóra, Kovács Eszter, Molnár Mária, Nagy Aranka, Pálos Margit, Székely Erzsébet.
Tanfolyam. Osztályfőnök: Horváth Ferenc
III. osztály
Berky György (III-IV.), Gasparik Kamilla, Hadl Margit, Kempf Gyula, Szkacsik István, Szabó Jenő, Szalay László (magántanuló).
IV. osztály
Baghy István, Groszmann László, Lachmann János, Námer Sándor, Pálfy Sándor, Pintér László.
Az év elején beiratkozott tanulók közül mindössze egy maradt ki, így 51 növendék fejezte be a tanévet. Közülük 38 volt helybeli, 13 vidéki. Vallás szerinti megoszlásuk: római katolikus 31 fő, református 11 fő, evangélikus 6 fő, izraelita 3 fő.
A polgári iskola további működéséről nem leltem fel korabeli dokumentumot. Mint a községi krónikás, Szatmáry István feljegyzéséből megtudhattuk, a községi (járási) elit egy része nem nézte jó szemmel a tanintézmény működését, így rövidesen elérték annak megszűnését. Kéziratom „lezárása után” azonban levelet kaptam egy számomra ismeretlen nyugdíjas tanítónőtől. Írását teljes terjedelmében, változtatás nélkül közlöm:
Vámosmikola Ált. Iskola Tantestületének
Körzeti Ált. Iskola
Legelőször is bemutatkoznék: Rostás Gáborné 82 éves ny. tanítónő vagyok. A kezem reszket úgy, hogy a rendetlen írásért elnézést kérek. (Bárcsak a mostani tanulók mindegyike ilyen „rendetlenül” írna!) A Rábaköz közepén elhelyezkedő Rábapordányban élek 1949 óta. Itt tanítottam.
Régi albumok rendezgetése közben bukkantam az öreg fényképekre. A múlt század 20-as éveiben ebben az iskolában tanított nagybátyám, Merényi Sándor, magyar-történelem szakos volt. A vámosmikolai polgári iskolában azalatt építkeztek. Nagybátyám 1928-ban hirtelen meghalt. Elküldöm, ha örülnek neki, néhány dokumentum/ot/ az akkori iskolák életéről. A ped. életéről ugyan nem sokat mutat. Régi római mondás szerint „akit az istenek nem szerettek, pedagógusnak teremtettek”. Nagy igazság, és még ma is aktuális!
Kívánom, hogy sok örömmel, reménységgel tanítsák, neveljék az ifjúságot, hogy a következő nemzedék érzelmileg gazdagabb és segítőkészebb legyen, ami a mi nemzedékünkre igen ráférne.
Meleg szeretettel üdvözlöm, ölelelem a tantestület tagjait:
Rostás Gáborné
Kati néni
Rp. 2006. dec. 2.
Kati néninek köszönhető, hogy a tornacsarnok építéséről, az átadás alkalmából rendezett kiállításról, a tornabemutatóról Merényi Sándor igazgató úr hagyatékából 12 darab korabeli felvételhez jutottunk. Egyik felvételen jól látszik Spitzer /Szabados/ Miksa ugyancsak ezen időben épített villanytelepe, melyből már csak egy vasbeton tömb maradt meg az idősek klubja mellett.
Továbbra is áll viszont a pontosan 80 esztendeje, nem egészen egy év alatt megépült hajdani tornacsarnok, jelenlegi munkásszálló, az 1970-es évek elején elkészült bővítésével.
Koczó József
|