A Kárpátokkal övezett, rónasággal tarkított,-akkor már Csonka Magyarországon-,- a Börzsöny hegység lábánál fekvő valamikor két község –Bernece és Baráti-egyesüléséből létrejött Bernecebarátiban 1937.márciusában jöttem a világra az anyai szülői házban.
Gyermekéveimet az elemi iskola befejezéséig/később általános iskola/Kemence községben az apai házban töltöttem . Itt nőttem fel,innen kerültem tovább hosszú évtizedes távoli utamra. Szüleim szegény földműves ,napszámos , becsületes emberek voltak,akik mindent megtettek,hogy egyke fiuknak,ha néha használt,mások által levetett ruhát és talán az velem egyidős fiúknál jobb életfeltételeket biztosítsanak. A falun megszokott vallási életet gyakorolták. Nem voltak bigottak.
Meglepetésükre és talán szomorúságukra én mégis kis korom óta az egyházi pálya felé vonzódtam. Az indíthatásomban szerepet játszott az akkor falut járó misszionáriusok hihetetlen pátosszal megáldott prédikációjuk. Valószínű,hogy ez adta az indítatást,hogy az általános iskola elvégzése után az egyház szolgálatába kerültem. Az általános iskolában kitűnő tanítóim voltak
Elemiben még Bózner tanító úr is tanított, aki Pálinkás Jenő tanító úrnak volt az apósa.
Legemlékezetesebb alsós tanítóim Walcz Ferenc kántortanító úr és áldott felesége voltak. Ma is hálásan gondolok nevelő szándékkal kapott „arcsimogatásaira” és packáira.Biztos megérdemeltem. Felső tagozatban már sok tanítóm,tanárom volt.
Igazgatónk Tóth Lajos,osztályfőnököm az elején Maros János/alias Maricsek János/,majd Dudok Teréz lett aki az egyik rokonom és névrokonom felesége lett.
Nagyon fiatal és nagyon csinos magyar tanár- Révész Anna- vagy ahogy szólították Anda tanító néni oktatott a magyar nyelv szépségére,aki akkor végezte a tanítóképzőt. Mint suhancok nagyon sokszor megbámultuk kecses alakját és állandóan mosolygós vidám természetét. Akkor még nem gondolhattam, hogy valamikor szomszédok leszünk!
A nyolcadik osztály elvégzése után hű maradtam és kitartottam eredeti szándékom az egy házi pálya mellett,szüleim nem kis bánatára. Mint gimnazista kispap növendék kezdtem el tanulmányaimat az Esztergomi Szemináriumban. Egyházi pályafutásomnak a rendek megszüntetése és az ingyenes tanulás megszüntetése végleg ketté törte.
Egy évi kihagyás és kemény fizikai megpróbáltatások után—voltam télen fakitermelő,majd később a királyréti és a nagybörzsönyi erdei kisvasúton krampár-vagy ahogy most mondanák pályaépítő segédmunkás. Egyházi előzményeim után protekcióval kerültem a csornai Mezőgazdasági Technikum Állattenyésztési tagozatára szerencsémre mindjárt 2. osztályba,ahol 1956.-ban kitűnően leérettségiztem,és még abban az évben felvételt nyertem az Állatorvos tudományi Főiskolára.
Az 1956-os forradalomban mint „passzív résztvevők” vettünk részt. A Kossuth térről jövet a Magyar Rádióhoz mentünk,mert ahogy a buszról leszállva az Asztóriánál a tömeg azt skandálta ,hogy lőnek a rádiónál.Egy lövésszünetben az egyik kapualjból kijöve próbáltunk felnézni,hogy honnan lőnek. És akkor valóban lőttekA barátom teljes sorozatot kapott,azonnal meghalt,a rajta átjövő golyó engem „csak súrolt”.Persze 1957-ben a karhatalom nem hitte el,hogy mi csak nézelődők voltunk és sosem volt fegyver a kezünkben.Aki ezt bizonyítani tudta volna sajnos az már nem volt az élő sorában. Az el nem követett „bűnökért” öt évig voltam Refes./rendőri felügyelet/
Az egyetemet 1961-ben sikeresen befejeztem,az év Szeptember 9.-én avattak állatorvos dr.-rá. Már Szeptember 15.-én mint állatorvos gyakornok/ahogy most mondják:residens/ munkába léptem a Borsosberényi Állami Gazdaságban és a bevonulásomig december 8.-ig .A katonai idő alatt egy hónapos alaki kiképzést kaptunk Budapesten és utána mindnyájunkat humán egészségügyi szolgálatba vezényeltek.Én a rétsági páncélos ezredhez kerültem. Büszke vagyok az ott eltöltött közel féléves tevékenységemre,mert volt módom betekintést nyerni az ember gyógyászat nehézségeibe is. Nagyon sok kis katonát gyógyítottam ezen idő alatt és amire büszke vagyok,hogy sok kiskatonának visszaadtam a civil élet szabadságát az általam kiszűrt főleg cardiális/szíveredetű/ betegségeik felismerésével és sikerült Őket leszereltetnem! Leszerelésem után a szeghalmi Töviskesi Állami Gazdaságba kerültem fő állatorvosi állásba egészen 1963 Január 1.-ig,amikor a vámosmikolai körzeti állatorvosi megüresedése után nyertem kinevezést.
Elődöm az általam nagyra becsült dr.Sebestény László nyugdíjba vonulása után a stúrovói/Párkány/ határállomásra került állásba. A határállomáson 48-72 órás szolgálat után ugyanannyi szabadnap járt. Ezért elődömet szabadidejében az állattartók megszokásból vagy az eltöltött évtizedek szeretetéből az elején sokszor igénybe vették szolgáltatását,főleg ha én másik községben dolgoztam és sürgőséggel nem találtak meg. Ez sosem okozott közöttünk konfliktust.Mindig tiszteltem,szerettem,haláláig jó viszonyban voltunk.
Az első szolgálati lakásunk a Simek házban volt,ahol nem volt vízvezeték,.se kifolyó.
„Mikolai lakosok ténylegesen csak az esküvőnket követö másnap,augusztus 19.én lettünk. Igaz a nászéjszakánk első óráit vőlegény ruhában és lakkcipőben Reitinger Józsi bácsi és Sági Józsi bácsi disznóóljában beteg kezeléssel, az utóbbinál pedig az anyakocájának nehéz szülésénél nyújtottam segítséget . Miután szabadságon voltunk,mindez az akkori tanácselnök helyettes asszony parancsára történt. Gondolom ma már nagyon kevesen vagy talán senki nem tenné meg parancsra.”
Mindkét gyermekem Richárd és Zsolt fiam is ebbe a házba született bele.Hordtuk a vizet be és ki a fürösztésekhez és a pelenka mosásokhoz. E házban együtt laktunk dr. Zamadits Imre volt körzeti orvossal-akivel a barátságunk a haláláig tartott- és a Roska családdal,Roska nénivel,Zoli bácsival és két lányával Klárival és Ágival. Nagyon békés hat évet töltöttünk együtt.
Az új állatorvosi szolgálati lakás-amelynek mi voltunk az első lakói-csak 1969.-ben készült el. Jó baráti viszonyt nem mondhatom el a patikus Zombori házaspárról,akik a gyógyszertári asszisztens feleségemet csak azért nem vették fel munkatársuknak,mert mi jó viszonyban voltunk Zamadits dr.-kal. Meg is mondták,ha megszakítsuk a kapcsolatot az egy házba lakó barátainkkal, akkor átjöhet a kemencei patikából dolgozni hozzájuk a nejem .Ők abszolút haragos,gyűlölködő viszonyban voltak egymással. Ennek a bosszúnak a következtében az egy éves szülési szabadság lejárta után a nejem mindennap vitte és hozta- télen-nyáron egyaránt-Kemencére az akkor még csecsemő korban lévő elsőszülött fiunkat,ahol az anyám a buszmegállóban várta,vette le reggel és adta fel este.
Mondanom sem kell ezért csak a szoros szakmai kötelék volt az érinkezési lehetőség a Zombori házaspárral. Ugyanezen okok miatt nem alakult ki szoros barátság a körzeti orvossal dr.Fülőp Lászlóval sem. Bár közelebb álltunk egymáshoz és sokszor leültünk beszélgetni,de mivel ő is a Zombori-Bárdy dr. kapcsolat körébe tartozott , közelebbi barátság a fent leírt okok miatt nem jöhetett létre.Egyévi mikolai működésem után éreztem úgy,hogy igazából otthon vagyok! Éreztem és élveztem az emberek bizalmát, szeretetét és megbecsülését! Mikolán minden embernek aranyból volt a szíve!
Minden embert szerettem,még az akkor a putriban a patakpartján lakó cigányokat is,vajdájukkal Kálmán bácsival,akit külön tiszteltem emberi magatartásáért. Minden mikolainak sok-sok hálával tartozom. Sokat tanultam Tőlük,elsősorban emberséget! Sok volna a 11 éves működésem alatt felsorolni minden mikolait,de kénytelen vagyok azokat megemlíteni aki ennyi év távlatából is megmaradtak jó emlékezetemben anélkül,hogy megsértenék valakit is ha akaratlanul kimaradtak.
Hellner Lali/Csanyi/aki a tsz. állattenyésztési brigádvezetője,szinte a jobb kezem volt minden akciós munkában. Jó volt a kapcsolatom a TSZ. összes vetőivel,az elnökkel Szabó Tiborral,Vidra Lajos bácsival a Tsz. „párttitkárával” az összes állatgondozóval/Rák Rozi nénivel,egyszóval a Tsz. összes szellemi és fizikai dolgozójával. Sosem felejtem el Szúnyog Józsi bácsi mosolyát,vicces kedélyét.Banda Lajos Pócs Pali bácsi, Rák Imre,Rák Józsi bácsi,Tóth Jani bácsi, Pintér Béla,Vidra Jani,Reintinger Jancsi és felesége,Pintér Pista telefonszerelő segítőkészségét.Szedlár Ferikéhez mehettem éjjel nappal,ha a kocsimmal volt probléma. Szigeti Feri bácsi és áldott felesége sokszor segített ki anyagi természetű problémáimon,Budai Mari nénivel együtt.
Nagyon-nagyon nagy szeretettel gondolok az öreg Vajsz Jani bácsira aki a legnagyobb anygai gondjaim megoldásában önzetlenül segített. Természetesen az összes gyermekére ia szeretettel gondolok, továbbá Kómár Imre bácsira és feleségére Margit nénire/Németh Lajoska nagymamája/ mint szomszédra akik sok mindenben segítettek még akkor is amikor már nem voltunk szomszédok.Ma is emlékemben van Stencli Jani bácsi huncut mosolya és kedvessége. A pipás Szabó Jani bácsi és testvéréről sem szabad elfeledkeznem. Hellner/marton/ Lajos bácsiékkal is mindig jó viszonyt ápoltam/Hellner Vali szűlei/
Nem feledkezhetem meg Dávid Józsi bácsiról a kántorunkról és az őreg Kajmó esperes úrról sem. Nem tudnék mondani egy mikolai lakost sem akit nem szerettem volna. Szívélyes kapcsolatom volt Papi Gézával és az üzlet összes dolgozójával. A mikolai emberek soha el nem múló nyomot hagytak a szívemben. Lélekben igazi tisztaszívű magyar emberek voltak Ha valaki ma megkérdezné,hogy hol éreztem otthon magam igazán,azt felelném Vámosmikolán!! Én lélekben ma is vámosmikolai vagyok és maradok Itt váltam szakmailag, emberileg szerető és szerethető emberré! Az öreg Vajsz Jani bácsit azért emelném ki,mert az első kocsim kiutalásakor nem volt pénzem. Mikor Jani bácsit felkerestem rám nézett és azt kérdezte dr.úr mennyi kell? Kidobott két köteget az asztalra és azt mondta „számolja meg mennyi kell?”. Amikor kiszámoltam rákérdezett nem kel több? „Nem köszönöm”-, mondtam én. Maga tudja- válaszolta. „Mikor kell megadnom” ,kérdeztem? Amikor pénze lesz.
–Mennyi kamatot kell fizetnem?
– Kamatot?
Örülök,hogy segíthettem!- mondta ő.
Istenem, hol vannak már a mai világban ilyen önzetlenül segítőkész emberek?!!!
Tette ugyanezt Kovács Nándi apósa Pernyes Pista és felesége is. Persze voltak „jóakaró” ellenségeim is,akik ismerték a( az egyházi) múltamat. Ők az akkori pártgarnitúra emberei voltak egytől-egyig: volt pártitkárok,nőszövetségben betöltött funkcionáriusok,a rezsim kiszolgálói! Én az ő szemükben a múltammal nem ellenzéknek,hanem ellenségnek számítottam! A legnagyobb ellenségemtől/kettőnk ellensége volt Zamadits dr.-al együtt/az egyik volt párttitkár/volt malom vezetője/ távoli rokonom szabadított meg,aki elmesélte,hogy az illető nagyfejes,férjes asszonnyal intim kapcsolata volt. Megszegve a titoktartás etikáját a hölgy orra alá tártam „ a kilengését „kivárva a kellő pillanatot, mikor ismét górcső alá vette múltamat! Nos utána hallgatott mint az a ………
Utána békés időszak következett..A falu első számú vezetőivel a Tanács elnökével/Tóth Lajos/ és Titkárával /Szabó Lajos/jó kapcsolatom volt,hiszen az elsőszámú ellenséget a felbujtót sikerült elhallgatatnom! Végezetül hálával tartozom mindkét gyermekem ovónénijeinek,a nagyobbik gyermekem összes tanítójának,tanárának. A nagyobbik fiam már Szobról Mikolára visszajárva fejezte be a második osztályt, osztályfőnöke és szeretett tanítónénije Pális Rózsika néni volt.
Miatta járt vissza Szobról Mikolára,hogy ott fejezze be a második tanévet. Ti. Pálisné, Rózsika vezette be alsóban az akkor még teljese új matematikai módszert . Ricsi fiam az Ő módszer tanítása révén már másodikos korában fejből,kapásból számolt kettes számrendszerben,ami ma a számítástechnika alapja.Merem állítani,hogy ma mint elismert szemész szakorvos azt mind a Rózsika által bevezetett logikus gondolkodást adó matematikai módszerének köszönheti!!!
Zsolti fiam csak ovodába járt mikolán.Iskoláit már Szobon kezdte.
Befejezésül:Az életem és fiatalságom legszebb éveit töltöttem el Vámosmikolán.
Emberileg és szakmailag ott lettem érett, érző, szerető és remélem szerethető emberré a 11-éves vámosmikolai működésem alatt. Tiszta lelkiismerettel jöttem el Vámosmikoláról és nagy örömmel megyek ma is HAZA ha hívnak!
Sajnos azok az emberek akikkel több mintegy évtizedig együtt dolgoztam már nincsenek az élők sorában. Kívánok nekik örök nyugodalmat ,AZ ÉLŐKNEK SOK SIKERT A KÜZDELMES ÉLETHEZ ÉS JÓ EGÉSZSÉGET!
Szob 2013.03.12 Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|